Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Huber Lipót: Jézus Krisztusnak és apostolainak nyelvéről
57 jedt, hogy, miként előbb említők, világnyelvvé vált. Ciceró egyik beszédében 1 a görög és latin nyelvről szólván, azt mondja, hogy míg az előbbit csaknem minden nép érti, addig a latinnak ismerete nagyon szűk határok közé szoríttatik. Juvenálisz szerint Róma «urbs Graeca» lett. A provinciákkal a hivatalos érintkezés nyelve szintén görög volt. «Rusticus»- nak tartottak mindenkit, ki görögül nem értett. Rómában ez idő szerint oly erősen dívott a görög nyelv, hogy nemcsak a müveit körök társalogtak görögül, hanem a legalsóbb nép- osztálynál, szolgáknál sem tartozott a ritkaságok közé, hogy e nyelven csevegtek. Ovídiusz, Tacitusz, Marciálisz élesen kikelnek kortársaik grékomaniája ellen. Juvenálisz így gúnyo- lódik VI. szatírájában (184, sk. v.): «Nam quid rancidius, quam quod non se putat ulla Formosam, nisi quae de Thusca Graecula facta est, De Sulmonensi mora Cecropis ? Omnia Graece, Cum sit turpe magis nostris nescire Latine. Hoc sermone pavent, hoc iram, gaudia, curas, Hoc cuncta effundunt animi secreta... stb.» Horátius pedig leveleinek második könyvében (Epist. 2. 6. sk vers.) így ir: «Verna ministeriis ad nutus aptus heriles, Literulis Graecis imbutus idoneus arti Cuilibet, argilla quidvis imitaberis uda, Quin etiam... stb.» A görög volt az egyháznak is századokon át hivatalos és istentiszteleti nyelve. A zsinatok határozatai hat-hét szá- zadig görögül fogalmaztattak;2 kizárólagosan a görög volt a keresztény irodalomnak is nyelve csaknem két századon át, úgy hogy magában Rómában is csak görögül írnak a kérész- tény írók egészen a harmadik század elejéig, mint római 1 «Graeca leguntur in omnibus fere gentibus; Latina suis finibus exiguis sane continentur». Oratio pro Archia poeta». 10 fej. * V. ö. H. Denzinger «Enchiridon symbolorum et definitionum etc.» Wirzeburgi, 1874 5. kiad.
