Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Mihálovics Ede: Természetes és természetfölötti istenismeret
hozza az embert Istenhez, szorosabbra fűzi a láncot. S még jobban kiviláglik, ez abból, hogy a természetfölötti hitben nem- csak az ember közeledik Istenhez, hanem az Isten is őhozzá a malaszt adása és közvetlen kinyilatkozás által. Ebből magyarázható az, hogy a természetes vallásiéi- fajult az emberek között, mert azon támasz híjában volt, melylyel a természetfölötti bír. Innen érthető az is, , hogy azok, kik azzal dicsekednek, hogy ők a természetes vallás hívei, tulajdonképen semmi vallással nem bírnak, habár értei- műkkel megismernek annyit, amennyi a természetes valláshoz szükséges. Isten keze avatkozik be közvetetlenül annak a bel- életébp, aká természetfölötti módqn hisz, s nem engedi, hogy csak az ismeret külszínén maradjon a vallási viszony, hanem az ember összes képességeit szövi ezen viszpny láncába. A hivő embernek egész gondolkodásmódja a vallás felé irányul, azt veszi zsinórmértékül, amit hite által igaznak ismer; aki pedig csak természetes ,ismerettel bír Istenről, az még ezen ismere- tét is más ismeretektől teszi függővé. A hivő ember akarata a hit szerint igazodik, keresvén és kívánván azt, ami kinyi- latkoztatás által megismert Istennek kedves; a természetes ismerettel bíró embernek akarata közömbös az iránt, vájjon kedves-e valami Isten elölt vagy pedig sem — legalább ezt a kérdést soha sem veti föl magának. A keresztény hit csak élő lehet s következőleg ellent- mondás van azon föltevésben, hogy a hit cselekedetek nélkül is keresztény hit marad. Amint megszűnt erények forrása lenni, annak a jele, hogy megszűnt természetfölötti lenni. S ezen körülmény vezet egy új erkölcsi oknak ismeretére, mely Istent a természetfölötti kinyilatkoztatásra indította s mely szükségessé teszi az emberre nézve a természetfölötti hitet. Isten a viszonyt, melynek az ember részéről fennállnia kell, helyreállítani akarta; ezt pedig a természetes rendre nem bízhatta, mert a viszony alapja, az ismeret, a természetes rendben erre elégtelen. Azért adta a természetfölötti kinyilat- koztatást a malaszt kíséretében. Az embernek pedig [mint teremt- menynek, kötelessége azon viszonyt iönntartani, mely terem- tőjéhez köti. Ebből következik, hogy ha mindjárt természetes — 614 —
