Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Mihálovics Ede: Természetes és természetfölötti istenismeret
013 Habár tehát az isteni malaszt fölemeli értelmünket a természetes korlátok fölé, még sem képesíthet arra, hogy Istennek lényegét fölfogjuk. Értelmünk hasonló marad a ten- gerre néző szemhez ezután is; egyes tulajdonságokat meg- ismerhet, azokról homályos׳ fogalmakat alkothat, de magába a lényegbe nem tekinthet soha. Amint a szem látja, hogy a tenger létezik, habár csak egymásutáni időközökben látja egyes létező részeit, úgy az értelem is fölfogja, hogy van Isten, aki végtelen lény, habár csak egyes tökéletességeiről szerezhet magának némi képet. Helyesen fejezte ki a költő, midőn mondta, hogy léte világít, mint az égő nap, melybe szemünk nem tekinthet, s hogy a bölcs lángesze el nem éri, hanem inkább titkon érző lelke sejti. Amint a tenger egész nagyságát nem fogja föl érzékünk s• mégis oly érzelmek támadnak bennünk, mintha a tengert egész nagyságában láttuk volna, úgy értelmünk nem fogja föl Istennek végtelen lényegét, de sejti azt, midőn az áhítat pil- lanataiban elfordulunk a végestől s magunkba vonulunk, hogy a végtelen lénynyel imádás által egyesüljünk. Látjuk ezt azon szentek példáin, kikben a természetfölötti hit a természetes ismeret hiányában is oly erős volt, hogy annyira tudtak el- mélyedni a hit által megismert Isten szemléletébe, hogy ami a bölcsek előtt egészen folfoghatatlan, ázt ok mintegy érezni látszottak. S ez az, amiben a természetfölötti ismeret ismét különbözik a természetestől, ez az, amit csak a malaszt esz- közölhet, de amire a legműveltebb értelem is soha sem képes. Tehát, habár a természetfölötti ismeret által sem fogjuk föl Isten lényegét, de látjuk, hogy a malaszt ezen tekintetben is közelebb hoz, mint a természetes értelem. Ennek következtében mondhatjuk, hogy ha a vallás az embernek Istenhez való viszonyában áll, akkor a természetes vallás csak árnyéka a természetfölöttinek. Mert minden viszonyj minden kapocs annál erősebben köti egymáshoz azokat, kikre kiterjed, minél közelebb állnak ezek egymáshoz. A vallás viszonya először az ismeret s ebből kifolyólag az akaratban nyilvánul. Ha tehát a természetfölötti hit egyrészt bővebb, másrészt pedig mélyebb ismeretet nyújt Istenről, közelebb
