Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Mihálovics Ede: Természetes és természetfölötti istenismeret
612 akkor már nem az ember ismerné meg Istent természetfölötti módon, hanem egy más beléje oltott alany, mely a termé- szetes képességek mellőzésével mint egy második «én» köz- vetítené az ismeretet. Minthogy a malaszt nem azért adatik, hogy a természetet lerontsa és mást adjon helyébe, hanem hogy a természetet tökéletesítse és a természetfölötti célra képesítse, nem okozza azt, hogy a természetfölötti hit által Isten lényegét fölfogjuk. A mondottak azon az elven alapul- nak, hogy amint nem fokozati, hanem lényeges különbség van az érzéki és értelmi ismerő alany között, épen úgy van lénye- ges különbség az értelem és a végtelent fölfogó képesség között. De továbbá egyáltalában lehetetlen, hogy az ׳ értelmet annyira lehetne tökéletesíteni, hogy az Isten lényegét fölfogja, mert lehetetlen a végest végtelenné változtatni. Isten lényege végtelen valóság, tehát megismerhetősége is csak végtelen képesség által meríthető ki. A fölfogás a kimerítő ismerettel azonos, mert akkor mondjuk, hogy valamit fölfogtunk, midőn az illető dolog mibenlétét annyira ismerjük, hogy minden hatásnak okára tudunk a dologban rámutatni s előre tudjuk megmondani, milyen hatással lehet másra. Mert a lényeg azon okozatok összege, melyeket az illető tárgy mint ok létrehoz- hat. Isten lényegét fölfogni annyit tesz, mint megismerni benne mindazon hatásoknak okait, melyek úgy a kiilsö cselekvések- ben, mint a beléletében előjöhetnek. De ez végtelen, mert Isten lényege a lét — ego sum, qui sum — a lét pedig minden valónak és lehetségesnek oka. A végtelennek fölfogá- sára végtelen tehetség kell. Mert vegyünk példát a szemünk előtt elterülő tengerről; szemünk csak azt a részét láthatja, melyet a látószög szárai közé foghat; hogy szemünk az egész tengert egyenlően és egyszerre lássa, olyan nagynak kellene lennie, hogy az egész tengerről a sugarak egyszerre behatol- hassanak, azaz olyan nagynak kellene lennie, milyen nagy a tenger maga. A képességnek is, hogy a végtelent felfogja, végtelennek kellene lennie. Végtelen azonban csak egy van — Isten, s több nem is lehetséges, Isten sem teremthet végtelent, hanem csak végeset.
