Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Krammer György: A charitasról
525 boldogságszomja hajtja, nemes, önzetlen, egy a vágya, szere- teltei adózni a szeretetreméltónak. Nem szívét akarja meg- tölteni szeretete tárgyából, ellenkezőleg kiönteni óhajtjta sze- retettárgyára szíve életét, minden szereteterejét, mozdulatát. Minden szeretet tárgya szeretetreméltóságát hirdeti, de bizonyára a legfigyelemreméltóbb dicsérő szónok a teljesen önzetlenül szóló; már pedig ilyen csak a charitas. A reményt tisztán önhaszna hajtja s mi több, ki sem terjeszkedik az egész isteni szeretetreméltóságra, azt csak az egyik oldaláról tekinti, amennyiben neki van belőle haszna. A charitas az egyedüli igazi Istent dicsőítő szónok, teljes, önzetlen s az isteni tökéletességet, szépséget teljes kiterjedésében, egész végtelen- ségében veszi. Szeretetlángját csakis az Isten szeretetreméltó- ságának becsülése, méltatása, bámulata gyújtja, élteti, szítja, azért a charitas tiszta elismerés, tiszta hódolat, egész dicséret. Hogy minő önzetlen a charitas szava, mutatja sz. Ágos- tonnák egy kissé ugyan tréfásan hangzó szeretetnyilatkozata, semmit sem kíván önmagának, mindent a szeretett Istennek. Domine Deus sic Te diligo, ut si ego Deus essem, et Tu Augus- tinus, vellem ego esse Augustinus ut Tu Deus esses. Az önzet- lenségnek csodája szerető szenteink csodás szava: Pati, pati, non mori. Nem bíznak szívok érzelmeiben, megpróbálják, tiszta áldozati láng-e az, önmagukat teszik az áldozati oltárra, égni akarnak: nem elég meghalni, százszor és újólag akarnak meg- halni a folytonos szenvedések által. Oh, e charitaskezelte szén- védések nyelve mily ékesen szóló Istent dicsérő szónok, mi méltó tolmácsa a természetfeletti világ csodáinak! A hit határnélküli jót, megmérhetetlen szeretetreméltóságot, szépséget mutat s azért a charitas szinte megzavarodik értelmében, hallgassuk csak pld. Mária Magdolnát Krisztus urunk sírjánál; szinte félve beszél a charitas, mikor szenteink pld. azt mondják: vessen bár a pokolba, ott is szeretni fogom Öt. Ha szabad mondani, szinte őrjöng a charitas, mint egy Ioannes de Deo. Ily charitasban ugyan eltűnik minden én, minden teremtett, itt minden csak a szeretett Isten, Isten, Isten. A charitas tehát csakugyan a teljes gloria Dei formalis, tehát a charitasban van életünk, létünk célja. Innét van az,
