Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Krammer György: A charitasról
526 hogy sz. Pál szerint minden evacuatur, minden cessat, min- den destruetur, csak az egy charitas nunquam excidit: a cha- ritas képezi a boldog mennyországnak is az életét. Tűz és a legégetőbb láng a charitas, de nem emészt, de nem éget el, olyan, mint sz. János ap. tüzes olajjal telt üstje; a vértanú még épebbén, egészségesebben jött ki belőle; így a charitas is éppé, egészségessé lesz, szívet tölt, boldogít. Mivel a mi tökéletlenségünk, boldogtalanságunk csakis szom- júság, melynek egyetlen vágya a végtelen szeretetreméltóságot lehető legjobban szerethetni, mert e vágyat épen a charitas tölti ki, amint azt mutattuk, tehát a charitas képezi egyszer- smind szívünk teljes örök boldogságát is. Az égiek élete a legtisztább Istendicsérö charitas, de épen e charitas a minden vágyukat kielégítő örök gyönyörűség is. Végre tehát a eb ári- tas magában foglalja a gloria Dei formalist, az értelmes lények finis ült. primariusát, magában foglalja a finis ült. secundariust is, a mi örök boldogságunkat, tehát csakugyan a charitasban van letéve az egész teremtett világ nagy, isteni célja, a charitas képezi a teremtett világ ragyogó, drága koro- náját. Befejezem sz. Pálnak a charitast dicsérő szavaival: Aemulamini charismata meliore, sectamini charitatem. Esztergom. Dr. Krammer György.
