Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Krammer György: A charitasról
523 Ez az ú. n. gloria Dei objectiva, ez, mint látjuk, e világ- nak annyira célja, hogy tőle megtagadni lehetetlenség, ellen- mondás. Ugyanezt kell a gloria formálisról is mondani. A gloria formalis, azaz az u. n. clara notitia cum laude, Istent meg- ismerni és dicsérni oly annyira célja az eszes teremtménynek, hogy ellentmondás volna e nélkül embert teremteni. Az egész teremtett világ minden szépsége, tökélye csak holt kép, egész élete, működése, a tenger fönséges moraja, a viharok rontó-bontó munkája, a sivító szél, a czikkázó villám, a növények, állatok legtarkább élete magában véve csak titok- zatos némajáték, ha nincs szem, mely nézze és értse, 11a nincs nyelv, mely szóba foglalja. Már pedig van szem, mely meg- érti e némajátékot, nyelv, mely megtudná mondani, mit jelent e holt kép, van ész, mely meg- és átértené az égiek e csodás letükrözését. Ez az ember a földön. Már most kérdem, eleget tesz-e hivatásának, ha csak nézi e nagyszerű képet, gyönyör- ködik benne, s azt sem kérdi, kié, kitől van, elég-e, ha maga is csak némajátékosnak áll be! Miért van szeme, nyelve, szinte azt mondaná az ember, kölcsönözd oda a néma világ, nak, ha te nem használod; nem látod, hogy erőlködik mint- egy, mint az az alig dadogó kis gyermek, megmondaná, kitől van szép ruhája, megköszönné. A gloria Dei formalis szűk- ségszerü kötelessége az embernek, erőszakot követ el termé- szetén és önmagán, ha nem beszél, ha nem ösmeri el Istent, nem dicséri, nem hódol. Invisibilia enim ejus, — mondja sz. Pál, Róm. I. 20. — per ea quae facta sunt, intellecta conspici- untur ita ut inexcusabiles sint. Még feltűnőbben szól Sáp. 13. 9. Si enim tantum potuerunt scire, ut possent aestimare saeculum, quomodo huius Dominum non facilius invenerunt? A fenséges műből szükségkép megismerjük még fenségesebb megalkotóját, vaknak, süketnek kell lennie, hogy ne hallja, ne lássa, hogy minden csak Istent emleget. A megismeréshez szükségkép sora- kozik az elismerés, az akarat meghódolása, a megismerés és elismerés együttvéve a gloria formalis. íme, tehát a gloria formalis oly elidegeníthetetlen java a teremtő Istennek, hogy azt magától meg nem tagadhatja; ha teremt, ezért kell terem- tenie. Ha már a természetes világrendnek Istendicséret a célja,
