Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
516 buzgóságáról mondja jóságosán a pápa: «Ezek éhezőkhöz ha- sonlítanak, kik az ételt meg akarják enni, mielőtt az megfőtt volna.» Előre látja, sőt jelzi is az egyházi beszéd jövendő hányát- lását s ezen idő bekövetkezéséről mondja, hogy midőn az egy- ház ezen késő vénségének napjaiban az igehirdetés hatalma- val már nem leszen képes fiakat szülni, akkor magát régi ifjúságának erejével fogja vigasztalni s ismét ezen korra fog visszatérni.1 Addig is azonban az egyházi beszédet az isteni irgalom előhírnökének tartja : «Jól mondja (Jézus), hogy küldé őket (a tanítványokat) minden városba és helyre, hova maga vala menendő. Az Űr ugyanis a maga hírnökeit követni szokta: mert elül megy a prédikáció és azután elménk lakába tér az Úr.»1 2 Az igehirdetést pedig a papok szent kötelességének mondja: «Folytonosan szemeink előtt kell tartanunk, mit az Úr az apostoloknak s általunk nekünk mondott: Ti vagytok a föld sava . . . Nem vagyunk a föld sava, ha a hallgatók szivét nem sózzuk; e sózásban az részesíti felebarátjait, ki tőlük az Isten igéjének hirdetését meg nem vonja.»3 Már kortársai nagy elismeréssel és elragadtatással szól- nak jeles érdemeiről s munkáiról: «Napfénynél ragyogóbb, finom aranynál becsesebb, mit Gergely írt.»4 Mély tudománya, életszentsége és erényei adták meg neki a nagy nevet. Az egyház pedig azzal mutatta ki szónoki ér- demei iránt való elismerését, hogy a breviárium olvasmányai közé alig vett valamely egyháztudóstól több idézetet, mint nagy sz. Gergelytől. Erkölcstani munkáit nem nélkülözheti senki, ki a papság lelki vezetésével avagy apácák lelki kalauzo- lásával van megbízva. Homiliái pedig az egyházi szónoklat drága gyöngyei, melyek ma is megérdemlik, hogy azokat ku- tassuk, szeressük s a hívek közkincsévé tegyük. 1 Moral. 1. 19. n. 19. 2 Hóm. 17. 3 Hóm. 17. 4 Honor. Augustod. De scriptor, eccl. c. 32. Hont-Visk. Kudora János.
