Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Krammer György: A charitasról
A CHARITASRÓL. ki a charitas dicséretét akarja hallani, olvassa sz. Pál nak Kor. I. 13. fejezetét. Engem is ez a dicséret ragadott el, hogy e szép erényről írjak, mit annál szívesebben tettem, mert e dicső erény elméleti méltatása és gyakorlata egyaránt nehéz és kevés méltatásban részesül. A hit, remény és szeretet az a szent trias, melylyel e földön, e múlandóságon felülemelkedünk és az égieket keres- sük; azok az angyali szárnyak, melyek az égiek közé emel- nek. Fia minden fényünk, működésűnk tárgyából, céljából veszi nemességét, égi nemességü e három erény, hisz az istenség tüze a célpontjuk, ez az isteni tűz hatja át őket szükségkép. Innét a nevök is isteni, virtutes theologicae, isteni erények. A fidest és a charitast könnyen megkülönböztetjük egy- mástól, hisz az egyik az értelemnek, a másik az akaratnak az ékessége, a fides a Deus verus-t, a charitas a Deus bonus-t tekinti. Már nehezebb különbséget tenni a spes és a charitas közt, mert mindkettő az akaratot uralja, mindkettő szeret, szereti az Istent, mint legfőbb jót. Már most mi a különbség a kettő közt? Sz. Tamás a II. II. első quaestióiban tárgyal róluk. Ö tudvalevőleg kétféle szeretetet különböztet meg, az amor concupiscenciae-t és az a. benevolentiae-t s azt mondja, hogy az amor concupiscentiae az a spes szeretete, ezzel ma- gunknak kívánunk jót, a charitas-é az amor benevolentiae,
