Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
502 és szenvedélyeinek rabja, Istent nem szereti, mert akarata ellentmond az Istennek. Kedves testvéreim, ez oknál fogva ne feleljetek oly gyorsan a feltett kérdésre; előbb tekintsétek meg lelki állapototokat s csak úgy higyjetek magatoknak, ha a jó cselekedetek bizonyságot tesznek felőletek. Istent akkor sze- retjük igazán, ha vágyainkat az ö szent törvényeihez szabjuk. Nem szereti Istent az, ki rendetlen vágyainak tüzében sorvad, mert akarata ellenkezik Istennel. Jézus mondja: hozzá megyünk s nála lakóhelyet készítünk. Krisztus sokszor meglátogatja az emberek szivét, de magának ott lakóhelyet nem készít, mert sokan bár bűnbánó és töredelmes szívvel fogadják öt be, de a kísértet idején régi bűneikbe esnek vissza, mintha azokat soha meg nem bánták volna. Aki tehát Istent igazán szereti, aki parancsait megtartja, annak szivébe betér az Isten s ott lakóhelyet készít magának; az ilyet azután annyira áthatja az Isten iránti szeretet, hogy még a kísértés idején is hű ma- rád hozzá. Mert az szereti igazán az Istent, ki szándékosan nem gyönyörködik a gonosz vágyakban. Mert minél alábbvaló szenvedélyek rabjai vagyunk, annál távolabb vagyunk az égiektöl. Azért szerelmeseim, szálljatok magatokba s tekintse- tek ott körül. Vizsgáljátok meg, hogy igazán szeretitek-e az Istent, de csak abban bízzatok, miről cselekedeteitek tanúságot tesznek. Ki tisztában akar lenni azzal, hogy vájjon Istent szereti-e, az kérdezze meg nyelvét, szívét és életét. Az Isten iránti szeretet mindig tevékeny. Ahol szeretet lakik, ott állan- dó an nagy cselekedetek találhatók: ahol kitérünk a cseleke- detek elöl, ott nincs szeretet.»1 Meghatóan és szépen szól a legfőbb keresztény köteles- ségekröl, az ima, böjt és alamizsnáról: «Figyelemreméltó, mit Jézus a hozzá közeledő vaknak mondott: Mit akarsz, hogy cse- lekedjem neked? Vájjon az, ki a vaknak szemevilágát vissza- adni bírta, nem tudta volna, hogy ez mit akar tőle kérni? Igen, csakhogy Isten akarja, hogy öt kérjük, jóllehet ismeri kérelmeink tárgyát s tudja azt is, hogy mit fog közülök telje- síteni. Azért ne kérjünk Istentől múló vagyont, földi javakat, 1 Horn. 30. n. 12.
