Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
503 hiú tisztességet, hanem világosságot. De nem azt a világossá- got értem itt, melyet idő és tér határol, nem azt, mely az éjjel és a nappallal változik, nem azt, mely nekünk s az álla- toknak egyaránt világít: hanem azt, melyet egyedül az an- gyalokkal szemlélhetünk közösen, melynek nincs sem kezdete, sem vége, melyhez a hit vezet.»1 «Senki ne gondolja, hogy a böjt egymagában üdvözít. Isten előtt azon böjt kedves, melyet az alamizsna kísér, mely a felebaráti szeretettől lángol, mely Isten kedvéért történik. Amit megvonsz magadtól, azt ajándékozd valamely szükölkö- dönek, hogy így az, mi neked nehezedre esik, felebarátodnak gyengeségét felsegítse. Hiába sanyargatjuk testünket, ha lel- künket a bűnös vágyaktól megtartóztatni nem tudjuk.»2 «Meg- eshetik, hogy nincs annyi kenyered, hogy megenyhítsd az éhe- zöt, vigasztald magadat azon gondolattal, hogy sokkal neme- sebb azon alamizsna, melyet nyelveddel adhatsz. Mert fonto- sabb megenybíteni a lelket, mely az Ige táplálékából él, mint- sem földi kenyérrel megtölteni a gyomrot, mely múlékony testnél nem egyéb.»3 Különösen hatásosan ecseteli és fejtegeti, hogy nincs állásr nincs élethivatás, melyben érdemeket szerezni, melyben örök üdvösségünket biztosítani nem lehetne. E gyönyörű tanítását az evangéliumnak azon helyéhez fűzi, melyben szó van arról, hogy a két halászból lett apostol mindenét elhagyván, követé Jézust. «Kedveseim! Ilyenek mérlegelésénél nem a vagyon nagyságát, hanem a jelentkező jóakaratot kell tekintetbe venni. Sokat hagy el az, ki semmit sem tart vissza a maga számára; sokat hagy el az, ki azt a keveset is, mit sajátjának tart, oda- adja. Péter és András sokat hagyott el, mert még a tulajdon iránt való vágyról is lemondott. Sokat hagy el az, ki a tárgy birtoklásán felül még az utána való vágyat is elhagyja. Azok, kik Krisztust követik, épen annyit hagynak el, mint amennyit kívánni képesek azok, kik öt nem követik. Ha valaki látja, hogy némelyek nagy vagyont hagynak el Jézusért, ne beszél1 Horn. 2. n. 7.- Hóm. 16. n. 6. 3 Hóm. 6. n. 6.
