Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Mihálovics Ede: Természetes és természetfölötti istenismeret
423 tana tehát minden idealistikus rendszernek alapvonása. Azok a bölcselők, a kik a velünk született eszméknek megfelelő tár- gyaknak valóságát el nem vetették, azt tanították, hogy az Istennek ismerete is velünk születik, azaz Isten fogalma széllé- műnk természetéhez tartozik. Hogy megállapíthassuk mennyi igazság felel meg ezen véleménynek, distinguálnunk kell. Mert az említett tételnek vagy az az értelme, hogy szellemünk természeténél fogva oly képességekkel bir, melyek által az Isten fogalmát képezheti t. i. megismerheti; vagy pedig annyit jelenthet, hogy ezen fogalom már készen van szellemünkben, midőn a világra jövünk, s később csak világos tudatára jutunk. Ezen utóbbi értelemben véve a tant el kell vetnünk. Mert ha tekintjük azon érveket, melyekkel az illető bölcselők nézetöket támogatják, észreveszsziik, hogy ezek a mindennapi tapasztalatot meg nem dönthetik. Mellőzve a velünk született eszmék tanának cáfolá- sát, csak kérdésünket illetőleg kockáztatunk nehány szót. Első sorban megjegyezzük, hogy itt az Isten fogalmát azon értelemben veszszük, amint ez a népnek szellemében él t. i.. mint túlvilági hatalmas lényt, akitől az ember sorsa függ, Ezen fogalom két momentumból áll; és pedig: maga a fogalom (idea) és reális létéről való erős meggyőződés. Kér- dezziik most: vájjon lehetséges-e, hogy ezen két momentum velünk szülessék ?1 Először is maga az idea velünk született- nek semmiesetre sem mondható. Mert vagy abstractióval ■összetett reflexiónak eredménye, s következőleg nem velünk született: vagy pedig valami belső fejlődésnek eredménye, mely minden tárgyi ismerettől független. Ez azonban nincs bebizonyítva s nem is bizonyítható. Tapasztalatból tudjuk ugyanis, hogy Istenről csak tanítás által szerzünk ismeretet, mely a korral jobban fejlődik bennünk. De magának az ideá- nak vizsgálása sem bizonyít ellenünk. Mert azon körülmény- bői, hogy a világon minden véges, nem bizonyít a mellett, hogy az Isten eszméje velünk születik, mert hogy végesből a 1 V. ö. Gutberiet: Die Theodicee. Münster 1879. 6—7.1. Scheeben: Handbuch d. kath. Dogmát. Freiburg 1873.1. 473.
