Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Dr. Mihálovics Ede: Természetes és természetfölötti istenismeret

420

Később látjuk Kantot föllépni, aki kritikájával megdőli- «ni vélte mindazon érveket, melyek Isten léte mellett fölhoz- thatók, s az Istent oly igénynek (postulatum) tüntette föl, melyet a praktikus élet támaszt, de melyről a gondolkodó ész semmi határozottat sem tudhat, mert a kedély tárgyát képezi. Fichte, Schelling, Hegel mint pantheisták világfölötti Istent nem ismertek, tehát már elvben tagadták Isten meg- ismerhetőségét.

Ezen elvek, mint természetes, a valláserkölcsiség rom- lását vonták maguk után. Ezen körülmény indított sokakat a vallás új — Isten ismeretétől különböző — alapjának kérésé- sére. így Leibnitz Istennek velünk született eszméjéről beszél; Jacobi az ember vallásos érzetéből akarta a személyes Istent bebizonyítani, amiben öt Schleiermacher követte. Minthogy azonban az értelmi ismeretet elvetették, egyik kezükkel leron- tották azt, a mit másikkal építettek.

A leghatározottabb tagadást mégis a materiálistáknál találjuk. Tudjuk, hogy Baconnak empiricus módszeréből mit kő- vetkeztetett Locke és Hume; tudjuk azt is, hogy ezekre támasz- kodtak Condillac és a francia encyclopaedisták tanai, melyek- nek bevallott elve, hogy nincs Isten.

Az említett rendszerekkel álltak szemben a katholikus theologusok és bölcselők. Ezek között találkoztak néhányan, kik theologiai alapon kiegyeztetni akarták az új bölcseletnek tanait az egyház tanaival, de oly módon, mely képtelenséget foglal magában, s következőleg az igazságtól nagyon eltérlek. Egyesek ugyanis föltétien ismeretet tulajdonítottak az emberi értelemnek, a mennyiben azt tanították, hogy az ember nem- csak az Isten létét, hanem annak lényegét is képes fölfogni. Kiváló képviselői ezen theologiai rationalismusnak: Günther és Hermes. Mások ismét az elavult neoplatonismust ébresztették életre, midőn azzal lepték meg a világot, hogy az Isten köz- vétlenül látható, sőt a többi megismerhető dolgok is csak benne és általa ismertetnek meg. így vélekedett a Gioberti és Hegel által befolyásolt Rosmini. De nem hiányoztak olyanok sem, kik épen az ellenkező végletbe estek, midőn az értelem képes- ségeit a természetes fokra akarták leszállítani, és a természe-