Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Huber Lipót: Jézus Krisztusnak és apostolainak nyelvéről

I.

ÉRTEKEZÉSEK.

JÉZUS KRISZTUSNAK ÉS APOSTOLAINAK NYELVÉRŐL.

II.

^^^^lőadtuk tehát főbb vonásaiban kérdésünk történetét.

P|k| Delitzschcsel és Neubauerreinem értünk teljesen egyet, mert miként később látni fogj uk, a héber nyelv Krisztus korában a társadalom felsőbb és műveltebb osztályainál még álta- lános volt ugyan, de az alsóbb osztálynál és a köznépnél Júdeábán sem lehetett már oly mérvű annak használata, miként azt Delitzsch és Neubauer vélik. Palesztinában abban az időben a köznyelv, melyet a társadalom minden rétege egyformán értett és a mindennapi életben használt, az aram volt.

Állításunk igazolására csak két tényre, mint döntőre, hivatkozunk Az első az, hogy Krisztus Urunk idejében a nép számára nem héberül, hanem aramul magyarázták a Szentírúst a zsinagógákban, miként azt a Targúmok minden kétséget kizáróan bizonyítják. A második az, hogy az Újszövetségben fönmaradt sémi nyelvtöredékek nem héber nyelvűek, hanem, ha a tulajdonnevektől eltekintünk, csaknem kivétel nélkül határo- zottan aramok. Vájjon mit bizonyít ez, ha nem azt, hogy Krisztus idejében Palesztinában nem a héber, hanem az aram

23

•Hittudományi Folyóirat• 1890.