Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Irodalmi értesítő
329 ott szemeinkkel látjuk: a reménység sem leszen : mert amiket most reményiünk, azok mennyországban nyilvánvalók: de a szent szeretet örökké megmarad; erről irá sz. Pál: «a szeretet soha el nem fogyatkozik.1» A második beszéd Krisztus születé- séröl; eszmemenete ez: Mária Jézust szépen szülte, mert szüzén szülte; születése után szerető gondossággal ápolta, nevelte; végül megható ellentétek által emeli ki a születés idejét, he- lyét és körülményeit: «Egyéb királyok születnek nagy, felsé- ges királyné asszonytól: te születtél én (ölem, szegény szol- gáló leányodtól . . . egyéb királyok születnek királyi palotába: te születtél az utálatos istállóba.»1 2 A harmadik beszéd Máriá- nak fogantatásáról; a szónok már akkor állást foglal a szép- lötelen fogantatás mellett; előbb meghatározza annak mivol- tát, beigazolja a tételt, megdönti az ellenvetéseket. Negyedik beszéd Mária születéséről. Az első részben igen helyesen és szépen tárgyalja Asszonyunk lelkének méltóságos voltát, szól lelki szépségéről, erényeiről. A második rész fe- lette naivul szól Asszonyunk testének szépséges voltáról. A szónok meghatározni igyekszik, hogy Mária magas, vagy ala- csony termetű, karcsú vagy kövér, szőke vagy barna volt-e ? göndör vagy sima haja volt-e? De hát mikor azok a jó apáca- nénikék olyan nagyon szerették szűz Máriát, sokat, mindent, még lehetetlent is kivántak felőle tudni; és az elmés barátka naivul felel a naiv kérdésekre ! Az ötödik beszéd szűz Mária visitatiójára van írva. Meg- ható benne Mária búcsúzása jegyesétől az indulás előtt; az úton való szemérmes járása, magaviseleté, a jéruzsálemi tem- plomba való betérése ; Zakariás háza tájékán való gondolatai: «0 boldog Erzsébet asszony, minemü álmot láttál az elmúlt étszaka, álmodád-e, hogy neked ilyen jelös vendégid menne- nek; tudni amint Krisztus az Istennek íia, és az ö szent anyja: angyaloknak asszonya.»3 Ugyanezen beszédben a Mag- nificat paraírazisa, a beszédnek legsikerültebb részlete. 1 6. lap. s 31. lap. 3 143. lap.
