Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Mardochaeus álma
előadva:1 «Jelentkezőnek szózatok és zajongások, menydör- gések és földrengések és zűrzavar a földön: és ime két nagy sárkány, harcra készek egymás ellen. Melyek kiáltására min- den nemzetek fölindulának, hogy hadakozzanak az igazak nemzete ellen. És az a sötétség és veszedelem, a háborúság és szorongatás napja vala, és igen nagy félelem vala a földön. És megháboríi taték a veszedelmétől félő és halálra szánt igazak nemzete. És az Istenhez Máltának ; és azok kiáltozása alatt egy kis kút igen nagy folyóvá növekedők, és igen sok vízzé árada. Világosság és nap támada föl, és az alázatosak föl- magasztaltattak, és megemészték a dicsőket.» Ezen álomban ráismerhetünk a katholikus egyház jelen állapotára és közeli jövőjére. Mintha csak XIII. Leo pápa a 19. század Mardochaeusa álmodta volna, ki szintén atya, a nagy kér. nemzetnek atyja, és szintén fogságban szenved, a keserves római fogságban. Ezen új Mardochaeus is a szabad- ság bajnoka; nemcsak egy nemzetnek, hanem nemzeteknek és népeknek ad szabadságot, noha ö maga nem szabad. Az ókori Mardochaeus a harmadik ember volt Asvérus király udvarában, az új Mardochaeus mint püspök már félszázad óta az elsők közé tartozik és másfél évtized óta mint a kath. egyház feje, a legelső lett a királyok királyának udvarában. Két összeesküvést fedezett fel a zsidó Mardochaeus; az új Mardochaeus számtalan összeesküvést fedezett már fel, melyek nem egy nemzet, hanem az egész katholicismus erkölcsi s részben fizikai élete ellen lőnek szőve. Ezek között veszedel- ürességre nézve méltán az első helyen áll a XIX. század pogány bölcseletének vakmerő támadása, cselszövényes merénylete- a kereszténység összes elvei ellen. Legnagyobb fegyvere az ima; de miként a zsidó Mardo- chaeusnak nem sikerülnek magasra törő tervei, ha oldala mel- lett nem áll a királynői méltóságra felemelt nevelölánya, Eszter; úgy a XIX. század Mardochaeusa is csak a mennyei királynő- segítségével valósíthatja meg fönséges eszméit. Ki nem látja a Mardochaeus álmában szereplő két sárkány — 304 — 1 Eszter könyve XI. R. 5—12.
