Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Gerely József: Sión
17 tani a szentélyt és újra fölszentelni. És egybegyülvén az egész sereg, fölmenének a Sión hegyére (1 Makk., 4., 36—37.) és megerösíték az időben Sión hegyét köröskörül magas kofa- lakkal és erős tornyokkal stb.» (4., 60.). Júdás és serege visszatérve egyik győzelmes útjokból, «fölmenének a Sión hegyére és égő á'dozatot tőnek» (5., 54.). A kafarszalamai szerencsétlen ütközet után «fölméne Nikánor Sión hegyére. És kijövének a nép papjai közül köszönteni öt békességgel és megmutatni neki az égő áldozatokat. (7., 33 )» Midőn a nép hálából formailag is felruházta Simont a fejedelmi jogokkal és méltósággal, e határozatot «leírván réz- táblákra, oszlopokra tevék Sión hegyén» (14., 26), azaz a templom tornácában, mint ez a 48-ik versszakból kitűnik. Az idézett helyek semmi kétséget sem hagynak hátra. A belőlük levonható eredmény csak egy lehet, hogy a Mákká- beusok első könyvében a templomhegy viseli a Sión nevet. Min- den más magyarázat lehetetlen és merénylet a szöveg helyes értelmezése ellen. Egész nyugodtan áttérhetünk azért már most az Akra- kérdésre, mely még mindig a legélénkebb vita tárgyát képezi a tudósok körében, és melynél a lehető legeltérőbb nézetek iparkodnak érvényre jutni. Miután Antiochus lerontotta a várost, katonái «körülvet- ték Dávidvárost nagy és erős tornyokkal, mely várrá (axpa) lön nekik» (1., 35.) és «leshelylyé a szentély ellen» (1., 38.), mert a templomhegy «a vár mellett vala» (13., 53.). Látjuk e néhány sorból, hogy Jeruzsálem egyik része még a makkabeusi időkben is viselte a Dávidváros nevet, továbbá, hogy az Ákra épen e városrészben volt. A szír hadvezér nem rosszul számított; egy saját kato- náival megrakott fellegvár az ellenséges város közepette, a templom közelében, megbecsülhetetlen szolgálatokat tehetett. Innen folyton sakkban tarthatták az egész várost,1 de külö- nősen a templomhegyet, mely, mint tudjuk, falakkal, védmü1 A helyzet egészen olyan lehetett, mint a magyar fővárosé 1849 ben, midőn Budavárát az osztrák katonaság tartotta elfoglalva. 2 *Hittudományi Folyóirat• 1895.
