Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Gerely József: Sión
10 [Emlékezzél meg] Sión hegyéről, melyen lakói. Emeld lépteidet az örökös romokhoz : Mindent megsértett az ellenség a szentélyben, etc. A zsoltár értelme ez: Óh miért vetettél el bennünket — Isten! — miért érezteted velünk haragodat ? Óh könyörülj népeden, melyet Te szereztél, Te váltottál meg; könyörülj Sión hegyén — a Te lakhelyeden, mert hisz’ mindent meg- szentségtelenített az ellenség: kitűzte — az istentelen — jelvényeit, összeroncsolta, felégette, megbecstelenítette a Te templomodat stb. Nagyon világos tehát, hogy a költő a templom megbecs- telenítése és lerombolása felett kesereg és azzal véli külö- nősen az Isten Irgalmát leesdekelhetni, ha rámutat a Sión hegyére s rajta az Isten feldúlt szentélyére. A következő 75. zsoltárhoz már kommentár sem kell. Szerzője Ászaf, és keletkezésének idejét már a felírás is jelzi: «ad Assyrios». Ismert Júdában az Isten Nagy az ő neve Izraelben , Sálemben 1 van az ö sátra, (totum) Siónon az ö lakhelye (pars). A 124. zsoltár azokat, kik bíznak az Úrban, Sión hegyé- hez hasonlítja: «.. .quasi mons Sion: immobilis, in aeternum permanet», mert lehetetlen, hogy Sión hegye helyéből moz- dúljon, hogy örökké ne álljon, hisz’ az Isten lakik rajta. Fontosabb a 127. zs. 5. verse: «Áldjon meg téged Jahvé a Siónról, és lássad Jeruzsálem jólétét élted minden napján.» Már ennél világosabban nem lehet megkülönböztetni a templom- hegyet (honnan Isten áldása száll alá) a várostól. Értelme: ha Isten megáld, élni fogsz soká és látod Jeruzsálem virág- zását s részed leszen benne. Nem lehetetlen, hogy ez áldási formula is volt, mert a 133. zsoltárban, mint papi áldás ugyanezen szavak jönnek elő. Ez utóbbi zsoltár ugyanis egy 1 Sálem nem mint főnév (Vulgáta, Hoberg), hanem mint tulajdon- név veendő (Delitsch, Mlcocli. Fillion, Leséhe; v. ö. Gén. 14, 18.; Zsid. 7, 1—2.
