Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Török Kálmán: A püspöki koadjutor
129 ellenben, ha a koadjutor a pásztori teendők végzésére nevez- tetik ki, szükséges, hogy harminc éves legyen. Ha az időleges koadjutor korhiánynyal — 30 éven alul — s egyéb felsorolt kellékek hiányában neveztetnék ki, kinevezése semmisnek tekintendő ipso jure. 5. A rendfokozatot illetőleg szintén különbséget kell tenni az időleges és az utódlási joggal kinevezett koadjutor között. Az időleges koadjutor ugyanis kinevezetése alkalmával püspökké szenteltetik föl, ha előbb nem volt fölszentelve; különben maga a koadjutor is koadjutorra szorulna, amennyi- ben nem gyakorolhatná a püspöki rangfokozathoz kötött jogo- kát.1 Ellenben az utódlási joggal kinevezett koadjutor, ha oly püspök mellé adatik, aki pásztori teendőinek végzésére még képes, — tehát, ha a koadjutor nem annyira mint kisegítő, hanem inkább mint jogutód szerepel, — nem szükséges, hogy azonnal püspökké szén tel tetessék föl; elegendő, ha azon idő- ben emeltetik püspöki rangfokozatra, midőn jogait tényleg gyakorolhatja, vagyis püspök elődje halála után.1 2 Azonban, ha az utódlási jogot nyert koadjutor korhiány miatt még a tényleg és jogilag beállt üresedés idejében sem volna püs- pökké fölszentelhetö, vagy ugyanezen időben részéről egyéb kellékek hiánya forogna főn, — csak pápai fölmentvénynyel nyerhetne jogot in re. Napjainkban ez utóbbi eset nem igen fordulhat elő. A mondottak tisztán jogi szempontból érdemlik meg figyelmünket. Manapság, midőn az egyesek érdeke kevés súlylyal bir a köz javai mellett, alig gondolható, hogy püs- pöki javadalmat oly egyénnek biztosítsanak előre, ki arra tisz- tán a születés és rang előnyeinél fogva ajánlható. Annál- kevésbbé történhetik ez meg, mert sok helyen konkordatu- mok, hazai törvények is szabályozzák a püspöki javadalmak betöltését s elzárják az utat az önös érdekek előtt. 1 « . . . es muss daher der bischöfliche Coadjutor auch selbst Bischof sein.» Phillips. 2 V. ö. Schmalzgrueber: Idéz. műnk. ad tit. de der. aegrot. vel debilit-, num. 24 <rHittudományi Fohjöirat» 1890. 9
