Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Török Kálmán: A püspöki koadjutor
130 III. A püspöki koadjutor kinevezése. A püspöki koadjutor kinevezési módozatainak megállapí- tásánál különbséget kell tennünk a tisztán időleges, ad dies vitae Episcopi kinevezendő — és az utódlási joggal fölruhá- zandó koadjutor között. A Tridentinum a koadjutorokról álta- Iában, következölég szól: «In coadjutoriis quoque cum futura successione idem posthac observetur, ut nemini in quibus- cunque beneficiis ecclesiasticis permittantur. Quod si quando ecclesiae cathedralis, aut monasterii urgens necessitas aut evidens utilitas postulet praelato dari coadjutorem, is non alias cum futura successione detur, quam haec causa prius diligenter a sanctissimo Romano Pontifice sit cognita, et qualitates omnes in illo concurrere certum sit, quae a jure et decreto hujus sanctae synodi in episcopis et praelatis requiruntur: alias concessiones super his factae subreptitiae esse cen- seantur.» 1 A zsinat e határozatából világosan kitűnik, hogy utódlási joggal biró koadjutor kinevezésénél a döntő szerep a pápát illeti. Általában tiltó jellegű a zsinat e dekrétuma az utódlási joggal fölruházandó koadjutort illetőleg. A tilalom okai a kánonokban bírják alapjukat. Ezekkel ugyanis homlok egye- nest ellenkezik a megüresülendö javadalomnak idöelötti adó- mányozása, mint ezt a pápai rezerváták története bizonyítja. Másrészt pedig az ily adományozás ellenkezik a szeretettel isr mert az emberi gyárlóságnak alkalmat ad a kisegített püspök halálának kívánására. Az örökös — jogi értelemben — koad- jutor kinevezése tehát csak kivételképen engedélyezhető az. apostoli szék által, ha e kinevezésre megvannak a jogalapot szolgáltató okok, melyekről fentebb szóltunk. Úgy ezen okokat mint a kinevezendő örökös koadjutor részéről a kánonjog által megkívánt kellékeit a pápa a titkos konzisztóriumban megvizsgáltatja1 2 s ha ez, a Tridentinum által sine qua non1 Sess. XXV. cap. de Ref. 2 Fagnanus in caput ex parle 5. de der. aegnot. nn. 15. 16.
