Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Török Kálmán: A püspöki koadjutor
113 az agg püspök alkalmas segédtársat vélvén Sándorban, öt utódlási joggal koadjutorává tette; előbb azonban a tartomá- nyi zsinat a kappadocziai püspökségtől fölmentette. Sándor • tehát az első püspöki koadjutor, akiről mint ilyenről pozitív adataink vannak. Az ok, melynek okozataként tűnik föl ez új jogi személy, teljesen összehangzó a későbbi kánonokkal, melyek jogalapot biztosítottak a koadjutor engedélyezésére. A legrégibb példák közé sorozható még a keleti egyház koad- jutorai közöl: Anatol, Meximus és István, akikről Özséb, Szó- zömén és Theodoret tesznek említést.1 Általában az egyházban, a keletiben úgy mint a nyugatiban, szigorúan föntartatott a kánonoknak amaz intézkedése, hogy az egység megóvása vé- gett egy egyházmegyének egy és ugyanazon időben csak egy püspöke lehet. Azonban a példák látása, a sürgető szükség és az egyház haszna, java egyre kiterjedtebb tért követelt a koadjutori intézménynek. Posszidiusz, Kalamai püspök, ki a szent Ágoston által alapított hippói kolostorból került ki s mint ilyen, hiteles tanúja az előtte történő eseményeknek, be- széli, hogy Ágoston Hippóba menvén ott minden ellenkezése mellett 391-ben áldozárrá lett, 395. végén pedig még Vale- rius püspök életében püspökké szenteltetett. Amily megható eseményt képez e körülmény Ágoston életében, ép oly fontos tárgyunkat illetőleg. Valeriusz, Hippónak püspöke, tisztes ag- gastyán volt már, midőn Ágoston sorsa Hippóba hozta; « ... . s ime e püspök, a tisztes aggastyán fellép a szószékre, esetleg az ö hivatalának terheiröl kezd panaszkodni, és arról, hogy mennyire szüksége volna egy fiatal papra, ki e terheit vinni segítse. E szavakra minden szem Ágoston felé fordul. A nép megragadja öt, erőszakkal hurcolja a püspök elé, nagy szóval s rendkívüli hévvel követelve, hogy pappá szenteltessék.»1 2 Valeriusz meggyőződvén, hogy öreg korának hanyatló napjai- ban erős segítő társat nyert Ágostonban, «allegans imbecillita- tem corporis sui, aetatisque gravitatem,» oly kéréssel fordult 1 Eusebii: Hist. Eccl. Lib. VII. c. 31. ; Sozatn.: Hist. Eccl. Lib. II. c. 19.; Theod. Lib. V. c. 4. 2 V. ö. Possidius : Vita s. Augustini, c. VIII. Bougand : Sz. Monika élete, 26. fej. • Hittudományi Folyóirat» 1895. 8
