Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Surányi János: A keresztény erkölcstan természetes fejleménye-e a görög-római erkölcstannak
108 mivel azon természeti igazságnak az elismerése és kifejezésére, hogy valamint eredetre, úgy természetük hibáira, tévedéseire, tökéletlenségeire, minden emberek egyenlők: következéskép mindenkinek felvilágosításra, gyámolífásra, bocsánat-adásra szüksége van. Látni való, hogy mindennek éppen ellenkezőjét tanítja és gyakorolja a legtisztultabb bölcsészet is, a stoicismus. Sze- rinte nem megbocsátani, hanem megvetni kell a bántalmat, gyalázást, mivel ez a bölcshöz fel sem érhet, mivel ö meg- közelíthetlen magasságban uralkodik a buta tömeg fölött, az Istenhez hasonlóan. E magas, mintegy isteni trónról, hova a bölcset tudása s erénye ültette, ez Dante-val mondhatja a többi halandókhoz : «Egészen magamért vagyok, Sem a ti nyomorúságtok, Sem ezen tűznek a lángja Hozzám fel nem érhet.» 1 Határtalan gög választja el a pogány bölcseket a többi néposztályoktól, kik a természettől arra vannak hivatva, hogy ezeket tanítsák, erkölcsileg emeljék emberhez méltó társa- dalmi színvonalra. E helyett a válaszfalat a felsőbb s alsóbb társadalmi rétegek, a szabadok és rabszolgák között nemcsak íöntartják, hanem még nagyobbítják; míg végül a cseréplábú társadalmi koloszus, nélkülözvén az öt állandóan összetartó kapcsot, magától dőlt meg. S mivel hasonló okok, hasonló okozatokat szülnek, ki nem látná be, hogy ezen pogány esz- mék újabbkori felelevenítése és divatossá tétele az alsóbb néprétegek elhanyagolását, megvetését, kizsákmányolását vonta maga után. Ez pedig a modern rabszolgaságot s ezzel a soci- alis kérdést idézte elő. S ha nem sikerül a keresztény ember- szeretet tanaival s intézményeivel annak fattyúhajtását, az anarchismust ártalmatlanná tenni, ez romjai alá fogja temetni a mai társadalmat is minden vívmányaival együtt. A keresztény felebaráti szeretet ugyanis az egész embert, minden testi lelki szükségleteivel együtt karolja fel. Az továbbá 1 Inferno II. v. 90.
