Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Surányi János: A keresztény erkölcstan természetes fejleménye-e a görög-római erkölcstannak
109 minden emberben a teremtő és gondviselő Istennek képét és hasonmását látja, ugyanazon hivatásnak örökösét, melynek útját a közös ősi bűn elzárta, de Isten fia azt mindenki szá- mára ismét megnyitotta. E magas távlatból tekintve az embe- riséget, ez ugyanazon közös pályán és végcél felé halad, s azért szolidárisán kötelezve van az emberbaráti szeretet tettlegesítésére, a kölcsönös segélynyújtásra minden testi lelki- szükségletekben. E szerint mérhetetlen tere nyílik minden egyes embernek a legnemesebb társadalmi erénynek, a testi lelki jótékonyságnak gyakorlására. Ilyen egyetemes, személyválogatás nélküli önzetlen, s állandó emberszeretet nem volt a görög filantrópia, s a római humanismus, mivel hiányzott az igaz, a fensöbb egyetemes indító ok, az ember eredetéről és végcéljáról való helyes fogalom; s a mi az emberiség jelen gyarló bűnös állapotában a legszükségesebb tényező, a természeti fogyatkozását pótló természetfölötti erő, a kegyelem, mely a keresztény felebaráti szeretetnek egészen az önfeláldozásig — hősöket teremt. A szeretet bizonyságtétele a jótékonyság cselekedete. Laktantius Írja, hogy a régi bölcsek is ajánlják a jótékonyság cselekedeteit a szegények és szerencsétlenek gyámolítására.1 S ez igaz. Nem is említve másokat; Cicero a magán- és köz- jótékonyságokat kötelességnek mondja.1 2 3 Senekának a jóté- konyságról irt müve valóságos aranybányája az ide vonatkozó erkölcsi igazságoknak, mely pillantást enged vetni ezen bölcs- nek nemes főnkéit lelkületébe.8 Ámbár arra nézve is meg kell jegyezni, hogy az általa tett megszorítások és kivételek nem egészen egyeztethetők meg az igazi emberszeretet egyetemes jellegével.4 Továbbá nem egészen tiszta ama nemes érzelem forrása, mert Seneka s elvtársai a bölcshöz nem illőnek mondják a könyörületesség, a megilletödés, a részvét és fáj- dalom érzetét, embertársaink szerencsétlensége, szenvedései iránt; holott ez oly természetes érzete minden emberi szív1 Institutionum divinarum, lib. VI. cap. 12. 2 De Officiis lib. II. cap. 16 18. vol. 10. 3 De Aeneficiis lib. I. c. 5, 10. 4 Ibidem, lib. II. c. 15.
