Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Surányi János: A keresztény erkölcstan természetes fejleménye-e a görög-római erkölcstannak
107 sem kisebbíteni, sem elrabolni nem lehet. Ez függetlenné teszi ötét minden földi javaktól, sem jó, sem balszerencse előtt meg nem hajlik.1 A bántalmazónak, hogy gonosz célját elérje, erősebbnek kellene lennie, mint a bölcsnek, kit sértett. De a gonoszság lehet-e erősebb, mint az erény ? A gyalázat diadalmaskodhatik-e a becsület, az igazságtalanság az igazság fölött. Az igazi bölcsnek tehát sem ártani, sem használni nem tud semmi, hasonló az Istenhez, kivéve a halhatatlan- ságot. Avagy törődik-e az a bántalommal, a ki nem törődik magával az élettel, ki nem fél senkitől, nem remél semmit. Ugyanez áll a gyalázkodásokról, vagyis oly beszédek és tét- tekröl, melyek az emberek szemében becsületünket beszeny- nyezik. Mindezt alig érzi a bölcs, erkölcsi fönsöbbségének tudatában. Miként józan ember nem érzi sértve magát, ha gyermek csúfolja, úgy a bölcs sem törődik sokat mások gyalázkodásával, mivel ezek gyermekszámba mennek előtte.3 S ha a bölcs néha elbánik velük, mint gyermekekkel, ezt csak azért teszi, hogy nyugalmát ne zavarják. Az ily gya- lázkodók a bölcs szemében sokkal butábbaknak tűnnek fel, sem hogy boszúállásával megtisztelje őket.3 Mit csinál a bölcs, kérdi végül Seneka, ha valaki ötét arcul csapja? Azt, amit tett Cato, ki amiatt nem fakadt haragra, nem állott boszút, nem bocsátott meg, hanem úgy tett, mintha semmi sem tör- tént volna.* Míg tehát a pogány bölcs szellemi és erkölcsi fölényének érzetében megveti a bántalmazót: addig a keresztény bölcs saját gyarlóságának tudatában megbocsátja a bántalmat. A pogány gög meglazítja, a keresztény alázatosság ellenben szorosabbá fűzi, szilárdítja az embertársi szeretet kötelékeit, 1 Fortem et tenacem propositi virum . . . etsi fractus illabatur orbis, impavidum ferrent ruinae. Ode Horatii Flacci. 2 De Constantia Sapientis, c. 1—18. vol. I. . . . quem animum nos adversus pueros habemus hunc sapiens adversus omnes, quibus etiam post inventam canosque puerilitas est. 8 Ibidem .... nec committet, ut vindicando iniuriam sibi factam, honorem habeat ei, qui fecit. 1 Ibidem .... quum illi (Catoni) os percussum esset, non ex- canduit, non vindicavit iniuriam, nec remisit quidem, sed factam negavit.
