Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Dr. Surányi János: A keresztény erkölcstan természetes fejleménye-e a görög-római erkölcstannak

105

mintha Istennek kedves dolgot művelne, hanem hogy enge- delmeskedjék a törvényeknek, lévén a kultusz öszhangban a közszokásokkal, ha nem is mindig az igazsággal.1

Az emberiség erkölcsi tökélyesbülése iránt Epiktet még közömbösebb, mint Seneca. Epiktet nem tart annyira az avval járó veszélyektől, melyek miatt Nero tanítómestere oly nagy óvatosságra int, hanem inkább amaz erkölcsi törekvés nehéz־ ségeire és sikertelenségére figyelmeztet, minélfogva az éppen- séggel nem kötelessége az embernek. Talán, írja ő, te képes lennél megváltoztatni az embereket, kiknek társaságában élsz. Azok tegyenek úgy, amint nekik tetszik, te pedig míveld azt, mit a természet törvénye parancsol. Avagy minek gyötörni magad amiatt, mi nem függ tőled. Adjunk inkább hálát az isteneknek, hogy nem vagyunk felelősek mások cselekedetei miatt. Szülök, testvérek, barátok, vagyonuk, egészségük ne- künk egészen közömbös dolgok. Mi közünk mások vétkeihez? Minek azokat oktatni az erkölcsi jóra, vagy rosszra ? Jézus maga sem tette ezt. Mindenki maga lássa, jó és hasznos-e a természet törvénye ellen cselekedni; hozzád senki sem áll közelebb, mint tennenmagad.

íme a rideg önszeretet, mint legfőbb életszabály. De ez a társadalmi erények megölő betűje. Hiába mondod, semmi közöm másnak bűnéhez. Az ész és lelkiismeret szava ez ellen mindig tiltakozni fog, mivel mindnyájan egy társadalmi test- nek tagjai vagyunk, kik a természet által az igazság és mél- tányosság, a rend és szabadság, a szeretet és jótékonyság kötelékeivel egymáshoz fűzve vagyunk. Ezek alól senki sem emancipálhatja magát, a nélkül, hogy a többi tagok s így az egész társadalmi test kárát nem vallaná.

E tekintetben helyesebb nézetei vannak Mark Aurélnak. Szerinte figyelmeztetni kell embertársunkat hibájára, hogy azt javítsa és pedig egész nyájassággal, jóakarattal. Egyébként ez a bölcs császár is közömbös mások bűnei iránt. De ha az ember köteles saját erkölcsi tökéletesítésére törekedni, akkor köteles azt embertársában is előmozdítani. Ez ugyanis

Fragmentum 34 vol. 4