Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Surányi János: A keresztény erkölcstan természetes fejleménye-e a görög-római erkölcstannak
100 jogoknak egyenes negaciója. Az ember jogalany, mivel sze- mély, vagyis észszel és szabadakaraítal ékeskedő lény. E szel- lemi tehetségeinél, de meg eredete és életcéljainál fogva min- den ember ugyanazon társadalmi jogokkal bir amaz élet céljainak megvalósításához. Már pedig a rabszolgaság intéz- ménye megvonja a társadalom bizonyos osztályaitól a tár- sadalmi jogokat, tehát egyenes negációja az emberi személy- ségnek. E tan szerint az ember már nem személy, öncél, hanem állat, dolog, eszköz mások céljaira. S ezen iszonyú aberrációja az emberi elmének nem akadt fájolókra a pogányvilág láng- eszű sociálbölcsészei között sem. Az isteni Plato értekezvén a rabszolgaság társadalmi intézményéről a «Köztársaság» s a «Törvények» cimü művé- ben, nem tud, vagy nem mer véleményt kockáztatni e fontos kérdésben. Arisztoteles éles dialektikájával ízeire szedi ez intézmény minden ága-bogát «Politika» cimü könyvében, s végül is odakonkludál, hogy az igazolható, az egy elveiből megegyeztethetö az emberi természettel, szükségszerüleg folyik a családi és polgári élet követelményeiből. Eltekintve e nagy tévelygéstől az ember személyi szabad- ságát, illetőleg a régi soc-iologok egészen helyesen okoskodtak az erkölcsi szabadságról, mely nincs feltételezve az ember külső társadalmi állásától, mivel áll a lélek függetlenségében, mely nincs kényszernek alávetve, — érvényesül az erény szabad gyakorlatában, az ész és lelkiismeretnek a rendetlen vágyak fölötti uralkodásában. Ezen erkölcsi szabadság létezik minden emberben, a társadalom legalsóbb fokán, a rabszol- gaságban is. Ellenben az erkölcsi szolgaság, a lélek rabsága létezhetik a legnagyobb polgári szabadság mellett a kir. tró- non is. Diogenes, a cinikusról fel van jegyezve, hogy nagy lélekerövel viselte sorsát, midőn eladták rabszolgának és meg- kérdeztetvén, hogy mit fog most tenni, azt felete: uralkodni önönmagamon. A pogány sociologusok azért tagadták meg az emberiség nagyobb részének az egyéni, polgári és társadalmi szabadsá- got, mivel az előítéletek ködétől elhomályosult elméjük nem
