Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Surányi János: A keresztény erkölcstan természetes fejleménye-e a görög-római erkölcstannak
101 volt képes az erkölcsi szabadság tiszta és igaz fogalmát meg- határozni, annál kevésbbé azt érvényre emelni, mit a köz- és magán erkölcsök elvaduláea eléggé bizonyít. A keresztény- ség isteni szerzője az erkölcsi szabadságnak igaz mivoltát teljes fénybe helyezte, s ezzel az egyéni polgári és társadalmi szabadságot is rendíthetetlen alapra fektette. A régi bölcselők elválasztván az egyéni szabadságot az erkölcsi szabadságtól, a polgári és társadalmi életben az ön- kénynek és zsarnokságnak zsilipjeit megnyitották. Az anyagi hatalom, a nyers erő a jog s igazság trónjára ült. Ezzel a gyöngébbnek szolgasága az erősebb javára szentesítve volt. Végeredménye a rabszolgaság. Az emberi elme és szenvedély ezen aberrációjával szem- ben Krisztus urunk mindenekelőtt kiderítette az összefüggést az egyéni és erkölcsi szabadság közt, érvényre emelvén azon természeti igazságot, hogy ámbár egyéni szabadságánál fogva jó és rossz között válaszhat az ember, különben beszámítás- nak helye sem volna; mindazonáltal csak azon emberigazán szabad, ki a jót választja, mivel ez engedelmeskedik az ész és lelkiismeret szavának, tehát saját énjének szabad ura. Ellenben ki a rosszatválasztja, saját eszének és lelkiismeretének sugalla- távaljön ellenkezésbe, a tévelvnek, a bűnnek engedelmeskedik, ennek szolgájává, rabjává lesz. Ez értelemben mondá: Ha ti megtartjátok szavaimat, megismeritek az igazságot, s az igaz- ság szabaddá tesz titeket.1 Az erkölcsi szabadságtól az egyéni szabadság el nem választható, mivel az egyéni szabadság is, az ész s akarat tehetsége, tehát nem fizikai erő, hanem szellem-erkölcsi tehet- ség; továbbá mivel az egyéni szabadság a szó igazi érteimé- ben vett érvényesülésének mind a magán mind a közéletben — minden biztosítékait az erkölcsi szabadságtól veszi. Minthogy tehát, Krisztus urunk ezen erkölcsi szabadságot újra emelte érvényre, és pedig az egész vonalon, egyszers- mind az egyéni, polgári, társadalmi szabadságnak megingathat- lan alapját rakta le. János VIII. 31—33.
