Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Lehmann Gyula: Az ész szerepe a vallásban
651 gíti, de fényét senki sem tagadja. Egy szóval, bármerre fordítjuk szemünket, bármelyik kort tegyük kutatás tárgyává, azt találjuk, hogy az Isten eszméje mindig foglalkoztatta az embereket s hogy az ész nemcsak Isten létét, hanem hozzá való alárendelt viszonyát is természetes erejével belátta. Az ész szerepe Isten tulajdonságainak fölismerésében A felsőbb kinyilatkoztatás által nem támogatott filozófiának azonban nem az a legfontosabb szerepe, hogy a teremtett dolgok szemléletéből Isten létére s a kettő megfigyeléséből Istenhez való viszonyunkra következtessen, hanem az, hogy amennyire lehet, közelítsen a teremtetlen világossághoz, s bár tökéletesen soha meg nem ismerheti, mégis annyira behatoljon Isten ismeretébe, amennyire gyarlóságunk megengedi. Innen ismerhető meg az emberi ész méltósága; mert ha minden cselekvő saját fönségét tárgyától kölcsönzi, az emberi ész a méltóság magas fokán áll, amennyiben működésének tárgya a legfönségesebb lény. A logika törvényeire támaszkodva következtet az ész Isten lényegére, hogy az tiszta szellem, mert ha anyag volna vagy legalább anyaggal bírna, már nem volna a legtökéletesebb. így hozza be egységét, azzal okadatolva állítását, hogy azok között, kiket isteneknek állítanak, csakis a leghatalmasabb Isten, a többi pedig agyrém; hasonlóan tiszta ész-okokkal jut tngadólagos tulajdonságaira, egyszerűségére, változhatatlanságára, örökkévalóságára, mérhetetlenségére; épen így állítja róla és bizonyítja be állító tulajdonságait: értelmét, szabad akaratát, boldogságát, szentségét stb. Hogy még teljesebb képet szerezzen magának vizsgálódása tárgyáról, lehozza, hogy minőknek kell lenniök értelme és akarata működésének. Ily magasságig juthat el az emberi elme nagy erömegfeszítés mellett. De valamint Mózesnek, hogy a legfölségesebb Istent rejtő csipkebokorhoz közeledhessék, előbb le kellett vetni saruit, ép úgy mellőzhetetlen föltétel az istenség lángtengerébe való bepillantásra az, hogy tegyük le szenvedélyeinket, melyek el vakítanak: a gőgöt, az érzékiséget, a gonosz szándékot, az
