Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Prohászka Ottokár: A bűnbevallás megrendítő hite és gyakorlata
72 szigort kell önmagunk ellen alkalmaznunk, hogy megítélvén önmagunkat, Istentől meg ne Ítéltessünk.» (Sermo 351.) íme minden halálos bűnt, a titkosat is az egyházi penitenciának kell alávetnünk; az egyházi penitencia pedig a titkos bűnökre nézve azt vonta maga után, hogy a «titkot közöljük», a «titkos sebet föltárjuk», s ne «szégyenkezzünk». Ágoston is azt tartja; mert a 117-ik beszédben a Zsoltár e szavait: «Confiteamur Domino, quoniam bonus...» így kommentálja: «Siessünk e «confessiöhoz» szeretett testvéreim, melyet ne csak ajkkal, de szívvel és tettel is végezzünk. Senki se röstelje sebeit föltárni, mert bevallás nélkül nem tér meg egészsége. A világi törvényszék előtt a bevallott bűn öl, — itt a titkolt bűn ... Ne is rösteljen senki bánkódni, aki nem rostéit vétkezni ; mert ha embertársainktól szégyenkezünk: mit teszünk majd azon ítéleten, melyet Krisztus, a biró, az angyalok s a szentek színe előtt fog tartani, midőn szívünk titkait föltárja ? Vagy nem őrültség-e érzékenykedni a bünbevallásból ránk háruló, tünékeny szégyennel szemben, nem törődni a kárhozat örök fájdalmával.» (Mai. Nova Bibi. PP. T. I. S. 171.) Tertuliánnál is találkozunk a bűnök bizonyos felosztásával s a titkos bűnök bevallásának félreismerhetlen szükségével. «Nem lesz fölösleges, — Írja ö (de poén c. III. és c. VI.) — megemlíteni, hogy kétféle bűn van : 'külső tettel elkövetett vétkek s az akarat titkos bűnei. Mert minden bűnt vagy csak gondolatban vagy tettleg is elkövetünk. Aki .a bűnökre, legyenek azok külsők vagy belsők, tényleg vagy gondolatban elkövetett vétkek, büntetést rótt, ugyanaz bocsánatot is ígért, ha megbánjuk ... A templom tornácában állította fel a penitencia állomását, mely azoknak, kik kérik, megnyílik.» íme a titkos bűnöket a penitencia állomásához utasítja. Ez az állomás szégyent hozott a bűnösre, oly szégyent, melyet titkolózás által elkerülhetett, de jaj neki, ha ez eszközhöz fogott. Honnan ez a szégyen ? a gyónásból! jól vigyázzunk : nem a nyilvánosan végzett penitenciából, hanem a bünbevallásból, mint ezt rögtön kimutatjuk. Azonban az emlegetett szégyenre vonatkozólag még kell valamit megjegyeznünk. Tagadhatlan, hogy az ösegyház a nyilvános bünbevallást szívesen látta az okosság
