Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Svertsits Domonkos: Az egyház és a korszellem
716 Az azonban, amiben az egyház az egyes korok — népek -— szokásaihoz — a korszellemhez — alkalmazkodhatik, nem érinti bámulatos tisztaságú, isteni jellegű erkölcsrendszerét, amelynek egyetlen egy lényeges irányelvét sem adhatja föl, nem engedi isteni eredete, nem engedi csalhatatlansága. Midőn u. i. Krisztus Urunk föltámadása után parancsolatot adott apostolainak s az ö utódaiknak, hogy «élményén az egész világra, tanítsanak minden nemzeteket, tanítván megtartani mind, amiket mondott», megjelölte ezen parancsolat célját is előzőleg, hogy t. i. az emberiség tökéletes legyen, amiként ö is tökéletes (Math. V. 318.) s ezen tökéletességet az üdvözülhetés alapföltételéül tette. Nemo venit ad Patrem nisi per me: hacsak olyan tökéletes nem lesz, mint én vagyok. Már pedig senkisem juthat el a Krisztus által megjelölt tökéletességre, hacsak nem azon irányelvek — erkölcsgyakorlatok -— követése mellett, amelyeket Ö kijelelt; következésképen ezen irányelvek gyakorlata nélkül senkisem üdvözülhet. Az egyház Krisztus Urunk helyettese s Üdvözítő által a végre van alapítva, hogy a Krisztus által megkezdett üdvözítési munkát folytassa és az egyesekre alkalmazza ; azért ö Krisztus hit- és erkölcsrendszerének kizárólagos letéteményese, csalhatatlan őre, amint tehát céljáról nem mondhat le, akként az arra rendelt üdveszközökböl sem engedhet semmit, azaz bámulatos tisztaságú erkölcstanában (nem engedhet el semmit) nem változtathat meg egy szemernyit sem, e tekintetben alkalmazkodnia a megromlott korszellemhez lehetetlen. Az egyháztól ily alkalmazkodást követelni annyi, mint az isteni szentséget, amelyhez semmi megfertöztetett nem fér, trónjától megfosztani : annyi, mint az isteni bölcsességet kétségbe vonni, amely nem tudott minden időhöz és korhoz mért (vallási) hit- és erkölcsrendszert alapítani. Nekünk ad igazat Chateaubriand is, midőn jeles müvéb( n így ír a többek között: «Quelques philosophes on cru que la religion avait été inventée pour la soutenir; ils ne se sont pás aperyus qu'ils prenaient l'effet pour la cause. Ce n’e'st pas la religion qui découle de la morale, c'est la morale qui nait de la religion; puisqu'il est certain (comme nous venous
