Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Svertsits Domonkos: Az egyház és a korszellem
711 ban, az élet mesterének tanúsága szerint, nagy lábra kapott a bölcselkedés, amely a pogányvilág legkedvesebb foglalkozása lön mihamar. Mindent a bölcselet szemüvegén kezdett nézni s kicsinyesnek tűnt föl előtte mindaz, amit nem láthatott ily színben. Mit tesznek tehát az egyházatyák? Meghagyják szomorú tévelyökben a szegényeket? Tejet nyujtanak-e nekik eledel helyett, hogy megundorodjanak? Korántsem! A patris- tina tanúsága szerint alkalmazkodnak szellemükhöz, a korszellemhez. Művelni kezdik a filozófiát, szolgálatába szegöd- tetik a vallásnak. Ezen alkalmazkodás eredményezte aztán azt, hogy rövid idő múlva a legsúlyosabb, nehezítöbb akadályok dacára a pogány istenek szobrai leomlottak s helyökbe keresztjét állította a pogányvilág. Míg az egyház isteni mestere, Jézus Krisztus, ennek tanítványai s ezek utódai nyomdokain halad, nincs mitől félnie, eljárása helyességéről biztos lehet. Ha tehát ők tanítások alkalmával alkalmazkodtak hallgatóik felfogásához, megteheti ezt az egyház is, sőt meg kell tennie, mert Jézus, mint Istene, végtelenül bölcs, az apostolok meg Istentől ihletett férfiak, s a sz. atyák sem saját tudományukat tálalták föl. Már pedig ők mind ezen utat választották, tehát bizonyára ez a legalkalmasabb azon cél elérésére, amelyet magok elé tűztek, amelyéit az egyház alapítva van, t. i. a tévelygő emberi elmét az igaz kér. hitre oktatni. Az azonban, amit a kath. vallásrendszerben a korszellemhez való alkalmazkodás által változtatni lehet, nem a dogmákat magokat illeti, hanem a tanoknak az időhöz és körülményekhez mért előadását. A dogmákat illetőleg tehát az egyház nem alkalmazkodhatik ? Nem, és pedig nem azon egyszerű oknál fogva, mert örök célját senkisem érheti el, hanem csak Jézusban és Jézus által: «senkisem jöhet az Atyához, hanem csak általam», mondja isteni Üdvözítőnk, azaz, csak az én tanításom, az én hit- és erkölcslanításom hivése és gyakorlata által, amelyeket az egyházra bíztam s amelyeket «vezényletem mellett» csalhatatlanul megtud, meg kell őriznie: '«Aki az egyházat nem hallgatja, legyen neked mint a pogány és a
