Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Prohászka Ottokár: A bűnbevallás megrendítő hite és gyakorlata
65 hívek; sírás, zokogás, buzgalmi fölkiáltások töltik el a templomot. Azonban az «anya-szent-egyház» fenséges szentsége evvel be nem éri! Vannak bűnösök, kik vétkeztek s nem jelentkeznek önként a bünbánatra. Segítenek rajtuk mások. Az egyház Krisztusnak oly makula nélkül való, érzékeny teste, hogy a vétket önmagán nem tűri; minden keresztény a test tagjának tartotta magát, s ha az egyik tag vétkezett s megsebesült, azt a másik érezte és segítségére sietett. Mindenkinek köze van ahhoz, hogy a másik mit csinál, — vájjon szentül vagy bűnben él-e? Az édes, szoros testvériség egy anyának, egy szent, anyának gyermekei közt oly élénk öntudatában élt a híveknek, hogy kötelességüknek ismerték az írás szavai szerint a testvérrel, aki parázna, fösvény, megszóló, részeges, fosztogató volt, nem érintkezni, vele egy asztalnál nem enni, hanem gondoskodni, hogy megtisztuljon, hogy peni- teneiát tartson, hogy a seb az egyház testén beforrjon. Ezért föl kellett öt jelenteni; aki nem tette, oly penitenciát kapott, mint maga a bűnös. Nagy sz. Vazul írja: «Bármit követ el valaki, azt jelentse be a püspöknek; jelentse be ö maga vagy mások, akik tudják, de gyógyítani nem bírják .............. S enki se rejtegesse testvérének bűnét, nehogy a szeretet helyett, melylyel neki tartozik, veszedelmet hozzon rá», sz. Ágoston az Úr parancsát a testvéri megintésröl sok helyen magyarázza ; korholja az asszonyokat, kik férjeik házasságtörését elhallgatják s az egyháznak föl nem jelentik. «Ne engedjétek őket vétkezni, mondjátok meg az egyháznak.........Nem a közbirónak, nem a proconsulnak, a helytartónak, az ispánnak, nem az imperátornak». Azonban arra is figyelmezteti őket, hogy ezt okosan és mérséklettel tegyék, nehogy többet ártsanak vele, mint használjanak. E szokás sokáig dívott az egyházban. A testvériség, az összetartozás gyengéd érzetének, a buzgalmi szellemnek hanyatlásával lépést tartott e szokásnak tünedezése. Van sz. Ambrusnak egy gyönyörű könyve, «ad virginem lapsam»; az Istennek szentelt szűz csúfosan esett; bűne titkos volt; azonban más valaki bejelentette bukását s akkor azután «Hittudományi Folyóirat• 1894. 0
