Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Dr. Prohászka Ottokár: A bűnbevallás megrendítő hite és gyakorlata

tett el, ezt az egyház színe előtt bevallja, azután a hivek közösségéből kizáratik s a bűnbánókhoz sorakozik. Ezalatt a püspök a bűntől, s annak utálatosságától s a vezeklés nagy hasznáról beszél, a nép pedig hangosan vagy némán könyörög a bűnösök megtéréséért. Vannak mások, kiknek titkos bűnök terhelik lelkűket, ezek is a püspökhöz s a presbyteri- umhoz járulnak s azokat nekik titokban bevallják s a püspök engedelmével néha nyilvánosan is meggyónják; sőt gyakran megtörténik, hogy a fájdalom s a bánat rohamában megkérdezés nélkül hirdetik bűneiket s mindnyájuk láttára vezeklő övét, zsákot öltenek s könnyeikkel kérik bűneik bocsánatát. Ezek után a püspök a klérussal az elöhaladt vezeklők fejeire tette kezeit s a diákonusok a férfiakat, a diakonisszák pedig a nőket kivezették, — a kapukat bezárták s a püspök elkezdte a hívek, a tiszták, a teljes közösségben élők miséjét. Egy idegen se volt jelen, hacsak nem hozott a püspöktől ajánló levelet, mert a község főéivé volt, nem elegyedni a gonoszokkal.

Ez a régi istentisztelet képe: főszerepet játszott benne az eucharistia s a penitencia. Ez a penitencia a legégetőbb s legsürgősebb érdeke a községnek s azért folyton előtérben áll. Eusebius VI. könyvében olvassuk, hogy Novatus követői közül hogyan tértek vissza sokan az egyházba. Kornél, római püspök elmondja, hogyan fogadta őket: «midőn ezek Novatust jobban megfigyelték, ravaszságát, átkozódásait, hazugságát, durva modorát, mely minden illemet sértett s megbízhatatlan, róka jellemét szemügyre vették, elhagyták Novatust s az egyházba térve, minden cselfogását, tévtanát. bübájosságát föltárták a püspök, papok és laikusok előtt és sírva, jajgatva, nagy fájdalmasan bánták esésüket, hogy azt a ravasz és kegyetlen «bestiát» — bár csak rövid ideig — követték». Ugyanezt tette a három püspök, aki lerészegíttetve Novátust ordinálla: «ezek közül egy— írja Kornél,— nem sokára rá sírva és jajveszékelve, nyilvánosan bevallotta bűnét, s ezt az egész nép könnyei közt a laikusok közé fölvettük».

E jelenetek bizonyára megrendítenének minket: ezek a siránkozó, bánatos bűnösök s az értük könyörgő, közbenjáró