Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Lehmann Gyula: Az ész szerepe a vallásban
fífiO szat tesz, nem szándékosan teszi azt, hanem puszta tudatlanságból, amennyiben t. i. a jót nem tökéletesen ismeri.» (Stökl: «A bölcselet története.») Aristotelesnél és a stoikusoknál hiányzik az erénynek Istenre való vonatkozása s az erkölcsi jót önmagáért tartják gyakorolandónak. Arnily fájdalommal szemléljük az észnek tévedéseit a legjobb akaratú bölcseknél is, ép oly öröm tölt el bennünket, ha az igazságot látjuk felcsillámlani. Empedokles szerint az erkölcsi világban az a rossz, ami Istentől elszakadt, ami az ö barátságától s lényegével való összehangzástól külön vált. Demokritos belátja, hogy «az erkölcsi jellemet nem a cselek- vény mint ilyen határozza meg, hanem az érzület.» A pythagoreusok s velők együtt Plátó is az embernek legfőbb javát az Istenhez való hasonlóságban találják, melyre az isteni akarat teljesítése vagyis az erény vezet. Legszebben fejti ki e tant rhodosi Eudemus. «Némelyek — így szól — szintén akarják, hogy a jót tegyük, de, hogy mi a jó, azt a szerint mérlegelik, amint természetöknek hasznára válik. De valamint az orvosoknak változhatatlan szabálya van, mely szerint a betegséget és az egészséget megítéli, ép úgy kell valami magasabb változhatatlan mértéknek lennie, mely szerint megítéljük, hogy mi a jó és mi a rossz. Ez a mérték az ész. De ismét az észben találunk olyasmit, ami parancsol, s olyat, ami mint alárendelt, a parancsoló rendeletéihez alkalmazkodik. A parancsoló pedig nem más, mint maga Isten. Nem mint ha eszünkben közvetetlenül maga Isten parancsolna vagy kényszerítene, nem, mert az értelem parancsol, de Istenért parancsol. Ahol valami jót kell választani, ott mindenelött Istenre kell tekinteni s a választás jól üt ki. Ami pedig, legyen bár túlság vagy elégtelen, az Isten tiszteletére való tekintetet korlátolja, az rossz (Eudem. Moral., 7, 18, 7, 12, sq.). Hogy a görög nép csakugyan az istenek akaratának teljesítését tartotta erkölcsi jónak, azt bizonyítják a mythosok, eposzók. drámák, melyek a nép eszejárásán alapulnak. Szép példa e tekintetben, midőn a mythos elénk állítja Herkulest a válasz-úton. Az ifjú hős magába vonul, hogy jövendő élte-
