Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Lehmann Gyula: Az ész szerepe a vallásban

Az ész szerepe a jó és a rossz megítélésében.

Az emberi észnek vallási téren nem kevésbbé fontos szerepe van a jó és a rossz megítélésében. Mert úgy alkotta Isten az embert, hogy, amint már gyermekségében elméje fejledezni kezd, azonnal fölismerje a kettő közötti különbséget, bár lényegéről csak sejtelemmel bír. Ám amint a művelődésben elöhaladván, a dolgok okait és viszonyait fürkészni kezdi, s annak belátására jut, hogy az egész mindtnséget egy hatalmas felsőbb lény kormányozza, lei a szívbe írott természeti törvények által uralkodik, már tisztább fogalmat szerzett lényegéről s tudja cselekvéseit helyes irányba terelni. Nem mondjuk ezzel, hogy minden nép eljutott az erkölcsi vizsgálódás azon magaslatára, honnan akár a jó és a rossz lényegét, akár az erkölcsi elveket teljes világításban láthatta volna, nem állíthatjuk az elsőt, mert ellenünk tanúskodik a történelem, mely világosan tanítja, hogy számos nép a jót és rosszat két egymással ellentétes istenségből származtatta: nem a másodikat, mert ellenünk szólana a tapasztalat: itt csupán azt kívánjuk több bizonyíték alapján konstatálni, hogy az emberi elme nemcsak fölismeri a jó és a rossz közti különbséget, hanem azon arány szerint, melylyel magát az előítélet éktől megszabadítja, a jó és a rossz lényegének ismeretébe is behatol. Természetesen, míg a kinyilatkoztatás dogmái nem támogatják munkájában, ismerete részben hiányos, részben téves és ingadozó, mert az előítéletektől soha sem tud teljesen megszabadulni. így a hinduk egy része az erényt tisztán a testsanyargatásba s a megsemmisülésre való törekvésbe helyezte, a rosszat pedig ennek ellentétébe. A perzsák s a velők együtt számos keleti bölcselő Or- muzd akaratának követését jónak, az Ahrimanét rossznak tartották, Sokratest a tudás túlzott becsülése vagy még inkább annak az erénynyel való azonosítása vitte tévesdésbe, ameny- nyiben azt állította, hogy «a jónak ismerete és annak gyakorlása elválaszthatatlanok, mert azonosak. Azért aki tudós, az nem tévedhet és rosszat nem cselekedhetik; mert ha valaki tudja, hogy valami jó, azt fogja választani is. Aki tehát rósz-