Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Lehmann Gyula: Az ész szerepe a vallásban
minő e világ minden tárgyaival együtt, szükségképen föltételeznek egy oly lényt, kit a fölsorolt tulajdonságok ellentétei jellemeznek s ki nem lehet más, mint Isten; bebizonyítja, hogy az eszmék világa, a természeti törvény létezése s az ember szívébe beoltott azon érzés, hogy visszatarthatatlanul végtelen boldogság után kívánkozik, kétségtelenül utalnak egy végtelenül igaz, szent, absolut igazságos és jó lény létezésére, kiről minden ember az Isten fogalmát alkotja. Nincsen olyan kor, mely el nem jutott volna a teremtett világ szemléléséből az istenség létének fölismerésére az említett módok valamelyikén. A Sokratest megelőző görög bölcselet ugyan váltig erőlködött tévelyeinek egész rendszerivel, melyben az anyagot állította a létezők elvének, de a nép természetes észjárásán alapuló isten-hitet nem bírta megingatni. Azért méltán rója meg őket Plátó, hogy a vak, mozdulatlan, alaktalan anyagot. nem pedig az eszes lelket teszik első helyre. 0 a világ: létéből, a mindenütt észlelhető rend és célszerűségből következtet személyes isteni szellem létezésére. A természettudományok megalapítója, a nagy Aristoteles, a világ minden részében észlelhető mozgásból következtetett egy örök mozgató erőre, mely maga mozdulatlan. Cicero «De natura deorum» című könyvében szintén az okság törvényéből hozza le az istenség létezését s aztán így szól: «Aki ezt belátja s az istenség létezését mégis tagadja, nemcsak oktalanul, hanem istentelenül is cselekszik. Hogy vannak istenek, oly világos, hogy aki ezt tagadja, józaneszünek alig tarthatni.» Plutarch ismert sententiáját mellőzvén, érdekes lesz Chateaubriand lelkes szavait ide iktatni: «Van Isten! Öt áldják a völgy virágai, a hegy csúcsai; a rovar az ö dicsőségét dongja, az elefánt nap keltén öt üdvözli, lombok közt a madár öt énekli, a villám hatalmát, az óceán mérhetetlenségét hirdeti s vájjon egyedül az ember merészelje azt mondani: Nincs Isten?» Valóban nemcsak merészség, hanem legnagyobb gonoszság is tagadni Isten létét, kiben az apostol szavai szerint élünk, mozgunk és vagyunk, mert ha el is vonjuk, be is zárjuk szemünket a külső világ elöl, melynek minden egyes tárgya kiáltó bizonyság mellette, el nem hallgattathatjuk soha szívünk szó
