Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Gerely József: Sión

626

«és betöltő Dávid városának nyílását» (Kir. III. 11, 27., 9, 15, 24). Ezáltal a két város egy lett s Jeruzsálem neve kiterjedt az egész városra. Ez az átmenet az elnevezésben természetesen nem ment egyszerre s így könnyen érthető, ha a «Jeruzsálem» névvel majd az egész város, majd pedig csak nagyobbik az Uj-Siónon fekvő része van illetve ; nemkülönben magyarázatát találjuk annak is, miért van e név (Jerusálájim) duálisban.1 Ha mindezeket hozzávesszük még a falat, mely a templomhegyet is hozzácsatolá a városhoz, előttünk áll Jeruzsálem akkori teljes körrajza.

A későbbi királyok építkezései már kisebb szabásuak voltak s inkább restauráció jellegével bírtak. Mindazonáltal növekedésről is beszélhetünk, amennyiben északon a templom- hegytől nyugatra eső terület is benépesült lassanként (különösen iparos lakossággal) és elővárost («másik város» Szof. 1, 10.; Kir. IV. 22, 14.; Par. II. 34, 22.; Neh. 11, 9.) képezett, melyet aztán egy többszörös görbülettel épített fallal (úgynevezett «második fal») csatoltak a város testéhez. Ez utóbbi fal építésével be is fejeződött a városterület fejlődése s így maradt az apostoli időkig. De nem is csoda. Mert a királyság kettészakadásával szomorúnál szomorúbb napok jöttek Jeruzsálemre. Majd Izrael királya dönté be falait, majd a babiloni

(Bibellex. 222. 1.), Schultz (Realencycl. 2. kiad. VI. 546. 1.), Sepp (Jerusalem, Schaffhausen, 1863. I. 169. 1.; későbbi eltérő véleménye II. k. X. 1., minden alap nélkül szűkölködik), R/ess (Bibi. Geogr. 64. 1.), Kaulen (Kirchenlex. 1239. 1). Ugyanily értelemben fogták fel sok helyütt (pl. Kir. II. 5, 9.; Kir. III. 11, 27. ; Par. II. 32, 5.) e szót a LXX. fordítói is. Alten, ki az Antonia sziklájára helyezi a Sión várat, a mi Sión várunk helyére, az Ofelre teszi Miliőt (ZDPV. III. 116. 1.); Williams (The Holy City. London, 1845.) és Kraft (Topografie Jerus. Bonn, 1846.) földsáncnak tartják, Töttermann pláne «vízvezeték»-nek. tiraetz (Gesch. der Juden, 1874. I. 448. skk.) szerint Miiló (= «bekerítés») városrész az (Uj) Sióntól északra, melyet Josephus Alsóvárosnak és Akrának nevez. A tudós Saulcy pedig (Hist, de l’art Judaique. Paris, 1858. 251. 1.) szokott felületességével kijelenti, hogy «Meloua elvitázhatatlanul a — Tyropöon völgye.» — Úgy hiszsziik, elég lesz a véleményekből.

1 Hogy ez a dualis nem volt az eredeti forma, bizonyítja a kaid és szír szöveg is több helyütt (Dán. 5, 2.; Ezdr. 4, 8.) és az alexandriai kódex írásmódja fhpouaaArpi) is.