Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Gerely József: Sión
627 asszír vagy méd sereg rombolá le földig. Felhangzik a város, és a templom romjain ülő próféta siránkozó jajszava és tízezrével hurcolja magával a szent város lakóit a győztes hadsereg. VII. Egy jó félszázadig honol csend és pusztaság az elhagyatott romok között, míg ismét népesedni kezdenek, s másfél századba telik, míg a város igazán életre kel. Ez főleg a lelkes pohárnok. Nehemiás müve volt, kinek vezetése alatt a templom s a falak ismét helyre állíttattak. E nagy munka, de különösen a falak beszentelésének leírásából meríthetünk újabb adatokat. Ezen adatok rendkívüli fontossággal bírnak a régi Jeruzsálem topográfiáját illetőleg. Nehemiás ugyanis mindjárt harmadnapra a szent városba érkezése után fölkel éjjel, öszvérre ül és körüljárja az összerongált falakat, mely szemle leírásánál (2, 11—15) sorba megemlíti a nevezetesebb pontokat. Még többet nyújt a falépítés (3, 1—31) és azok beszentelésének (12, 27—40) leírásával, mely alkalommal sorra megjelöli az egész falkerület helyelnevezéseit. Hogy ismétlésekbe ne essünk, mi e három leírás adatait egybevonjuk s a helyi következés egymásutánjában tárgyaljuk. Az éjjeli körút a város nyugati oldalán indul meg, s dél felé tart, valamint a falbeszentelés is ott vévé kezdetét, azzal a különbséggel, hogy az egyik menet Jeruzsálem déli, a másik északi részét kerülé meg, hogy aztán a templomnál összetalálkozzanak. A falépítés leírásánál azonban az északi fal keleti részén van a kiindulási pont, melyhez mi is ragaszkodni óhajtunk. A különböző nézeteltéréseket csak ott fogjuk némileg részletezni, hol az tárgyunkat érdekelni fogja. Általában Schick és Guthe legelfogadhatóbb véleményeihez csatlakozunk. Az első a Nvájkaputól (porta gregis) a Mea és Hananel tornyokig terjedő falrészlet. A Nyájkapu fekvését illetőleg nagyon eltérők a vélemé40*
