Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Gerely József: Sión
625 86, 3.) méltán lett a zsidó nép föbüszkesége. A nagy ünnepeken felzarándokló óriás népsereg igényei mód felett gyorsítók a város terjeszkedését s felvirágzását. Dávidváros, mely bátran «mágnásfertály»-nak nevezhető — mint láttuk — már Salamonnak is kicsi volt. Még rohamosabban épült be a város másik, nagyobb része, az Uj-Siónon, mely a tulajdonképem polgárság és szegényebb néposztály lakóhelye volt. A terjeszkedés itt természetesen csak nyugat (a Hinnomvölgyig) s főleg észak felé volt lehetséges, mert dél és nyugat felöl a Hinnom- völgy természetes határt képezett. Ha a szent könyveket figyelemmel olvassuk, okvetetlen szemünkbe ötlik a megkölönböztetés Dávidváros és Jeruzsálem között (pl. Kir. IV 9, 28.; 14, 20.; Par. 11. 28, 27.), mely ismét csak megerősíti Dávidvárosnak általunk védett fekvését s minden más esetben érthetetlenné válik. A Jeruzsálem nevet tehát minden esetre az Űj-Siónon fekvő város viselte, melyet Dávid s különösen Salamon csakhamar jónak láttak szintén körülvenni erős kőfallal (Par. I. 11, 8.; Kir. III. 3, 1.; 9, 15.) s így az egész város két, külön fallal körülvett részből állott,1 mindaddig míg Salamon a Miilónál2 a kettőt egybe nem kőié 1 A Türopöon mentén ennélfogva 2 fal (v. ö. Jer. 39, 4.) húzódott párhuzamosan. Az egyiket az Uj-Sión keleti fala, a másikat a Dávidváros nyugati fala képezé (mely később jelentőségét veszítve, mint a szabad terjeszkedés akadálya, valószínűleg leromboltatott.). Csakis így érthető, hogy Titus, miután már elfoglalta volt a teraplomhegyet s az Alsóvárost, kénytelen még a Felsővárosi (Uj-Sión) is külön ostrom alá venni (1. Schürer, Gesch. d. jüd. Volkes, I. 526. 1.). 2 E névnek jelentése és minemüsége szintén egyike a legvitásabb kérdéseknek. A héber (egy ízben Kir. IV. 12,21. valószínűleg «betölteni, feltölteni» fogalommal áll kapcsolatban. Nemcsak Jeruzsálemben, hanem Síhemben is volt egy ily nevű építkezés. AsíhemiMiDó (Bét-Milló, Bir. 9, 6, 20.) alatt, mint Bir. 9, 46, 49. sejtetik, valami fellegvár-félét kell értenünk. A (hihetőleg jebuzeus eredetű) jeruzsálemi Miliő (Kir. II. 5, 9.; Kir. III. 9, 15.; Kir. IV. 12, 21.; Par. I. 11, 8.; Par. II. 32, 5.) alatt pedig a legnagyobb valószínűség szerint ugyancsak egy védbástyául szolgáló erős vártornyot kell képzelnünk, melyben az őrség számára lakások is lehettek (V. ö. Stade, Gesch. d. Volkes Israel. Berlin, 1887. I. 343. 1.;, s melynek helye legalkalmasabban a templomhegy dél- nyugoti sarkánál jelölhető meg. így Mühlau (Riehm, 1015. 1.), Fairer 40 • Hitiudcmányi Folyóirat» IS!'4.
