Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Gerely József: Sión
622 Dávidváros helyét megvilágítsuk. Minthogy azonban e pontnál Nebemiás adatai nyújthatják a legjobb útbaigazítást, velük később foglalkozunk. Ismeretes, hogy Dávidnak a népszámlálásnál tanúsított elbizakodottsága mily csapást hozott Izraelre (Kir. II. 24, 15); Jeruzsálemen azonban megkönyörült az Isten és «az Ur angyala a jebuzeus Aravna szérűje fölött megállóit (24, 16.). Hol volt ez a szérű? Megmondja Par. II. 3, 1.: «És elkezdi Salamon építeni az Ur házát Jeruzsálemben Mária hegyén (vonatkozás Gén. 22, 2 és 14-re), mely meg mulattatott vala atyjának, Dávidnak azon a helyen, melyet Dávid készített a, jebuzeus Oman (Aravna) szérűjén.» Aravna szérűje tehát a templomhegyen voll. Gád próféta ezután az Ur parancsára «Dávidhoz méné. . . és mondá neki : Menj föl (HT*!?) építs oltárt az Urnák a iebuznis Aravna szérűjén . . . És fölméne Dávid» (vJ?*!, Kir. II. 24, 18, 19.: Par. I. 21, 18, 19.). A héber nSj? ige, melyet e helyeken a Szentirás következetesen használ, kivétel nélkül, mindig a fölfelé törekvés kifejezésére szolgál, ez vita tárgyát nem is képezheti. Hogy mondhatja azonban a próféta az Új- Siónon lakó királynak, hogy menjen föl a jóval (30—40 méterrel) alacsonyabb templomhegyre.1 Ez tisztán lehetetlen. Az a magyarázat pedig, hogy Gád és a Szentirás (. .. «és fölméne D.. . .») a királyt gondolatban a templomhegy aljához képzeli, hiábavaló erőlködés és nyelvlogikai abszurdum. A budai Gel- lért- vagy Jánoshegy tetején álló ember sohasem fogja mondani : Feli negyek a várba. Hogyha azonban a Dávidváros az Ofelen volt, akkor nagyon is természetes dolog a templomhegyre, mini a keleti hegyhát legmagasabb terraszára /o'/menni. Dávid alapját veté meg Jeruzsálem fejlődésének, fia, a 40 évig békében uralkodott bölcs Salamon, nagyszerű építkezéseivel tetőpontjára emelé azt. Atyjának királyi palotája már 1 Az elenvéleményt pártoló Schultz gyönge érvelése szerint (Herzog’s Realencycl. VI. 544. 1.) itt a templom magassága nem fizikai, hanem morális értelemben veendő.
