Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Kudora János: A katholikus magyar egyházi ékesszólás jelenlegi állásáról és emeléséről
575 félelem indulatát felkelti a szónok az örök kárhozattal való fenyegetéssel; de nem talál méltánylást és alkalmazást azon úgy lélektanilag, mint paedagogiailag is helyes elv, hogy ugyanazon beszédben ellentétes indulatokat is kell felkelteni, pl. a félelem után a bizalom indulatát kell felgerjeszteni az Isten irgalma iránt; Isten, a szigorú bíróval párhuzamosan lássa a hallgató a jó mennyei Atyát is. 6. §. Az alaktan nem ismeréséből származott hibák. Egyházi beszédeinkben, a beszéd alakjának köztudatba és közhasználatba átment hármas alakja: bevezetés, tárgyalás és befejezés látszólag meg van nyomtatásban, széliében megjelent beszédekben; de tényleg még ez sincs meg, mert hiányzik a beszéd egysége. A beszéd felosztás hármas alakja alá — miként ki lett mutatva — két sőt hat beszédtárgy is rejtőzik; nem is rokon, sőt egészen ellentétes tárgyakat minden szervi kapcsolat nélkül kezelnek szónokaink az egység rovására ugyanazon beszédben. Az 1. 2. és 3. számmal jelölt beszéd-tételek nem ugyanazon egy tárgy altételei, hanem közönségesen ugyanannyi beszéd tárgyat szoktak jelelni és jelezni. Az egyházi beszéd alakjában boszulja meg magát a hibás tárgy választás: mivel nem egy nagy igazság képezi a beszéd tárgyát, hanem kisebb érdekű, azért kénytelenek Íróink egy be=zédben több tárgyat kezelni, hogy legalább egy félórái időre való beszédanyagot szolgáltathassanak olvasóiknak. íróink rendesen a beszéd — sermo — alakját használják s ennek hármas felosztását alkalmazzák beszédeikben: bevezetés, tárgyalás és befejezés; de azt, mit a klasszikus rhe- torika, mint ezen alak egyes alfelosztásait tanít, mint pl. exordium, propositio, narratio stb. ezek egészen feledésbe mentek, ezeknek közönségesen nyomait sem lehet a beszédekben találni. Az ünnepi beszéd — sermo — alakja mellett hiába keressük a panegyris gyönyörű alakját, a homiliának is csak a neve ismeretes, de nem egyúttal a természete is. Ha ma valaki beszéde homlokára ezt irja: «homilia»: ezzel nem azt akarja jelezni, hogy most a napi evangéliumból kiindulva, kizárólag erre támaszjgadva fog valamely egy-