Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Bita Dezső: A keresztény hitöszeg fejlődése
— 50 — eretnekekben javítsa azt, ami rossz volt, nem pedig ismételje azt, ami már adva volt. E'.t a szokást az apostoli hagyományból hiszem származni, valamint sok egyebet, amit nem találunk a szentiratokban.1 Ez az első stádium, amidőn még nem volt ellentmondás, a hagyomány inkább szokásban és gyakorlatban volt, mint világos és folytonos tanításban. A második stádium sz Ágostonnál: «Erről az üdvös szokásról mondja Ciprián, hogy azt mintegy javítani kezdette elődje . . . Midőn tehát ilyen nagy kérdés merült fel, midőn nehéz volt az okadatolás, s megelőzte Agrippinus tekintélye, és más vele a kérdésben tévedő embereknek valószínű okok tűntek fel és elzárták az utat az igazság keresésére . . . Midőn az Agrippinus által tartott zsinat tekintélyei miatt is Czi- prián inkább akarta az új találmányt védeni, minthogy jobban kutatva dolgozott volna». Tehát a második stádiumban már ellenkezések s némi homályosság mutatkoznak. Halljuk a végét! «Azután mégis, mikor már mindkét részről sokan tárgyalnak s kutatnak, nemcsak megtaláltatott az igazság, hanem a teljes zsinat tekintélyéig s erejéig jutottak Ciprián szenvedése után ugyan (258), de még mielőtt születtem» (353). Ez az utolsó stádiuma a már kiderült meg- fejlett kérdésnek s az egyházban nyilvánult közértelemnek, amelynek minthogy ellentmondtak, a donatisták szakadárok és eretnekek voltak.2 Vigyázzunk azonban, hogy azt, amit az apostoli tanításban levő igazságokról s azoknak további szükséges kifejtéséről az egyházi tanító hatóság által, szemben az idővel támadó tévelyek különféle alakjaival mondottunk, tévesen át ne vigyük az apostolokra is, illetve azok tudományára, vagy ha tetszik értésére is úgy, hogy azt véljük, mintha bennök a hitigazságok megértése kevésbbé lett volna tökéletes, mint a szentatyákban s a későbbi tanítókban, amint azt állították tévesen a hagyományról Günther és követői, amiről alább fogunk szólaní. 1 De Baptis. II, 12, 14. ‘ Franzelin i. m. 246—48.
