Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Bita Dezső: A keresztény hitöszeg fejlődése
46 alapvonalakban s nem egyenkint határozta meg. mert ennek a hatalomnak ámbár mindig ugyanegynek kell lennie lényegben, de minthogy gyakorlása időben történik, s a mód, amelyen a hatalom nyilvánul, történeti fejlődésnek van alávetve s különböző lehet: azért eleve nem is volt az szorítható tüzetesen és élesen vont határok közé, hanem oly szabad mozgással és kifejlődéssel kelle neki birnia, mely lehetővé tette neki, hogy az idők különfélesége és szükségeihez képest minden irányban hatásossá tegye isteni erejét. Azért az egyház idővel a római pápának részletesen több jogot tulajdonított, amelyek már az elsőség teljességében foglaltattak. Lehetséges, hogy némely igazságok homályosan foglaltatnak az apostoli tanításban, amelyeknek tüzetesebb világosabb kifejtését bizonyos tévelyek alakja ellenében az azután támadt eretnekségek tették szükségessé; innét magyarázhatók a szentatyák és zsinatok által meghatározott szentesített szólásmódok innét az egyház által idöközönkint megállapított hitvallásformák, amelyeket az apostolokról nevezettől mint legegyszerűbbtől kezdve egész a vatikáni zsinatig felmerült tévelyekre való tekintettel az egyház mindinkább bővített. Vájjon, úgymond ez érdemben sz. Ágoston, a Szentháromságról tökéletesen tárgyaltatott-e még mielőtt az áriánok lármáztak, vagy a bünbánat szentségéről, mielőtt még a nova- tianusok ellenkeztek ? a nehéz kérdések megfejtését sem adták elő, amig nem volt támadás.1 Végre, mivel némely igazságok inkább gyakorlatban levő használat és szokás által, semmint világos és tüzetes tanítás és folytonos hirdetés által voltak jelezve, azoknak tüzetes tanítása és ünnepies eldöntése csakis idővel vált szükségessé, így a keresztség szentségét érvényesen kiszolgáltató hatalomról az egyházon kivül, és az ihletett szent könyvek kánonjá- járól.1 2 Különösen pedig pl. az egyház gyakorlatilag már régen tartotta azt a szokást, hogy az eretnekek által kiszolgáltatott 1 Enar. in Psalm. 54. n. 22. 2 V. ö. Suarez, De Fide Disp. II. sec. 6. n. 16, 18. Zugo, De Fide Disp. III. sec. 5. n. 70, 73.
