Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Bita Dezső: A keresztény hitöszeg fejlődése
keresztség érvényes, nem keresztelve újra a kebelébe visszatérőket, ezt az igazságot nyíltan tanította az afrikai zsinattal szemben. Világos tehát, hogy a hit letéteményében lehetnek tárgyílag igazságok, amelyek nem voltak mindig az egyházi világos tanításban eléggé előadva annyira, hogy a hívek köte- leztettek volna azoknak kifejtett hitére. Lehettek igazságok s talán még vannak most is; amelyek némely egyes egyházakban elhomályosulva s feledve lettek, vagy a katholikus hitludósok által a hit kárvallása nélkül valamikor ellenkezésbe vagy tagadásba is vonatlak, amelyeket azután az egyház a homályból kiemelt. Hogy lehetnek ilyen igazságok, bizonyítják a zsinatok és pápák mindazon határozatai, amelyek hitágazatok gyanánt adták elő azon tanokat, amelyekről a hittudósok a hit s egyházközösség sérelme nélkül különfélekép éreztek, abban megegyezve, hogy megvallották, hogy azok a tanok még nem tartoznak az eléggé előadott és szükségkép hit tárgyát képező hitletéteményhez; ez abból is következtethető, hogy még most is sok eldöntetlen, a pápa és zsinat tudtával és beleegyezésével megfejteden theologiai kérdés létezik, amelyek pedig néhány kinyilatkoztatott tan fejezetei körül forognak, úgy hogy ugyanazon kinyilatkoztatott tanítás elemzéséből megfejthetök- nek s azért a csalhatatlan tekintély által eldönthetöknek is látszanak. Ebben az értelemben a szentatyáknál különböztetésekre találunk a hit lényege közt, amely mindeniknél ugyanaz, és a mélyebb értés kérdései közt,1 továbbá azok közt, amelyek az egyházakban nyilván hirdettettek, eldöntettek, amelyekről az egész egyháznak egy az értelme, és mások közt, amelyeket még szorgos kutatással meg kell vizsgálni, amelyek még nem adattak elő világosan s nem nyilvánvalók az egyházi tanításban ;2 különbséget tesznek a közt, amit a hitszabály mint isteni tanítást ad elő, amely nem ád helyet kérdésnek, és a közt, ami a hitszabály sérelme nélkül kérdésbe vonható.3 1 Iren. I. c. 10. n. 23. 2 Őrig. de Princip Praef. 3 Tért. Praescrip. c. 13. — 4-7 —
