Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Szilvek Lajos: Vértanúk és vadállatok
108 kezében Saturnus szobrával, megjelenik az arénán. Vakhitét drágán fizeti meg; mert emberünk üzletének áldozatává lett. A nép ugyan egyre kiabál: «Saturnus! Saturnus! nézd meg papjaidat; Saturnus azonban — úgy látszik — a gyerekein kívül ezeket is megkívánta, s cserben hagyott papot, szobrot egyaránt. Italicus felesége, Afra, e látványra megtér, s csakhamar megosztja a ^rtanúságot Faustinus és Jovitával. S hogy a tervezett látványosság ne legyen csattanós befejezés nélkül, tetszett a Gondviselésnek, hogy a vértanúk megszabadítói szintén visszakapják szabadságukat. «Az Úr nevében, rendelék el a szentek, távozzatok a városból anélkül, hogy ártsatok valakinek». Az oroszlánok pedig és a párducok erre, az utcákon mint bárányok áthatolván, bevonultak a közeli hegységbe. A császár mindezek által nem indíttatik meg. Magával hurcolja, folytatva utazását, a vértanukat egyik helyről a másikra. Jovita és Faustinus a kínoztatások minden faját átszenvedik Bresciában, Milanóban, Rómában, s némelyek szerint Nápolyban is. Végre Hadrián Bresc-iába küldi őket vissza, ahol Italicus utódja, Aurelianus, fejvételre ítéli őket s vértanú halált szenvednek febr. to-én. Tetszett azonban a Gondviselésnek nem mindig egyformán művelni csodáit. Az állatok vadsága néhá csak részben lön fékezve. így pl. a karthagói vértanúk aktáiban a következők is olvashatók: Az, aki mondá: «Kérjetek s megadatik nektek» a vértanúk közül mindegyiknek a halál azt a nemét engedte kijutni, amelyet kívánt. Saturus semmitől sem tartott annyira, mint a medvétől s abban reménykedett, hogy a párduc az első fogcsapásra megöli. Egy vadkannak tették ki. A bestiarius, aki ebben közreműködött, sebet kapott s másnap belehalt, Saturus csak meghurcoltatott. Mikor a medvéknek szánták áldozatul, ezek nem akartak kijönni ketrecükből. Kétszer is megkíméltetvén, visszahivatik az arénáról. Az amphitheatrum egyik kapujához közel húzódván meg, egy ott álló katonát a következőkre int: «Csakugyan amint reméltem s előre megmondtam, egy állat sem éreztette velem gyilkos harapását. Iligy tehát teljes szívedből. Most visszatérek az arénára, s a párduc egyetlen csapással kioltja éltemet.» Csak-
