Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Szilvek Lajos: Vértanúk és vadállatok
407 mert senki, a régibb kori feljegyzések szerint, annyit oly rövid idő alatt mint ö, nem utazott, roppant birodalma legkülönfélébb helyein e fajta «játékokkal» kedveskedett népének. Közönségesen adatni szokott jellemének dacára épen nem volt szelid. Spartianos írja felöle, hogy saevus, s Marius Maximus hozzá teszi, hogy natura crudelis volt. Végre babonás voltában a napot s a holdat kiválóai? tisztelte. Számos útjai között Bresciába is ellátogatott. Rhetiát az időben Italicus kormányozta, aki meg akarta uralkodóját azzal tisztelni, hogy Faustinas és Jovita ügyében ö döntsön. Had- rián eléjök tartván a nap symbolumát, ennek imádására akarja őket rábírni. A vértanúk imájára e szobor porrá zúzik. Hadrián ebben magiát lát, és a két szentet «ad bestias» ítéli. Hadrián a végrehajtás előtt felszólítja még őket, hogy Saturnus és Dianának áldozzanak. «Saturnus, mondja Fau- stinus, bűnöktől beszennyezett ember volt, aki még hozzá saját gyermekeit is felfalta. Diana egy vadászöltözetet használt szemérmetlen nöszemély». Erre Hadrián négy dühöngő oroszlánt bocsáttat rajok. A négy vadállat, vérben forgó, tüzet hányó szemekkel, oly irtóztató ordítást visz véghez, hogy elborzad bele az egész nézőközönség. De fejeiket lehajtva, a vértanúk lábai mellé telepednek, lábnyomaikat nyaldosva. Az imperator erre elrendeli, hogy a párducokat bocsássák ki, számítván ezek fékezhetetlen vadságára. Ezek is sértetlenül hagyják a hit e két bajnokát, tétlenül heverve el lábaik előtt. Az amphi- theatrumban éktelen ordítás keletkezik erre, hogy «pusztítsák el ezeket a mágusokat, hogy így békében imádhassa a nép isteneit». Hadrián nem ad fel még most sem minden reményt. A büvölés ellensúlyozására égő fáklyákkal feldühített, vadságukról jól ismert medvéket bocsáttat ki az arénára. E pillanatban az oroszlánok és a párducok rávetik magukat a medvékre s darabokra szakgatják őket. E munkát elvégezvén, nyugodtan letelepednek az így megvédett szentek körül. Erre a fanatismus egy hihetetlennek tetsző episodja következik. Saturnus egyik papja, Orphetus, azon balhiedelemben, hogy az állatok megbüvöltettek, arra kéri a császárt, hogy megrontássá e varázsbefolyást. Több pap által kísértetve, Italicus is velők,
