Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Dr. Franciscy Lajos: A liberalismus szabadságainak viszonya a természeti joghoz

377 a szentségek rangjára emeli, hogy ennélfogva a keresztény család a vallás leánya, s így, ha a leánynak, mint a megszen­telt szeretet szülöttének a szív szentélyében van helye, az anyát sem lehet az üzleti zsibvásár piacára kidobni. E helyett inkább a család természetéből kell merítenünk érveinket. Ha egyszer tisztába jöttünk azzal, hogy a családalapítás­nál a haszon, a külső szépség és a hagyományos tisztelet, a mennyiben motivumok lehetnek, távol fekvő háttérbe szorul­nak, keresnünk kell az erkölcsileg jogos elhatározó okot. Már rá mutattunk: nem lehet más, csak a szeretet. Ez sem nem tiszta érzéki szeretet, sem nem tiszta szellemi, hanem a kettő együtt­véve, a lelkek mély vonzalma ez, mely kiterjed az egész emberre, összes erkölcsi, szellemi és testi tulajdonságaira. Minél teljesebb összhang létesül a házasságra lépett felek ezen három rendbeli tulajdonságai között, annál szilárdabb a házas­sági kötelék. S viszont, amint csak egyik irányban is bomlani kezd az összhang, megtágul a házassági frigy köteléke, s ezzel egyidejűleg felleg ül a boldogság egére. Nagyon erősnek kell lennie a szívnek, mely e szeretetet létrehozza. Nem is hozza létre magától, hanem az Isten ápoló kezének gondozása alatt. Ezt már a szeretet tulajdonságai is elárulják. A szeretet az összes érzelmek között leghívebben tükrözteti vissza Isten tulajdonságait, még pedig azokat, melyek kizárólag és kitűnő módon a végtelen Lény természetéhez tartoznak: az örökkévalóságot, a határtalanságot, és az erős­séget. A házastársi szeretet, ha tökéletes, örökké akar szeretni, s a gondolat, hogy valamikor megszakad, bántja, nyugtala­nítja. Gyarapodásában nem ismer határt; örömeit az egész életen keresztül lehet fokozni, a nélkül, hogy betelnék velők. Kötelékeit a megpróbáltatások nem téphetik széjjel; minél többet szenved, annál erősebb, mert annál tisztább. Életének csak a halál vet véget. Mivel ily hatalmas és nagy érzelem ez. Isten természetének legtisztább tüköré, az Alkotó adja meg neki az életfentartó erőt. Amit az ember magától létre­hoz, s önön erejével fentart, az mind mulékony, gyenge, gyara­podásában határolt. Ha mégis, egy az örökkévalóság után epekedö, sírig tartó, s határtalan gyarapodásra képes érzelem

Next

/
Oldalképek
Tartalom