Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Franciscy Lajos: A liberalismus szabadságainak viszonya a természeti joghoz
370 E tan magában hordja cáfolatát. Határnélküliség nincs a világon; az anyagi és szellemi haladásnak van mértéke, következőleg van határa is. S minden, ami a mérték és a határ vonala alá esik, korlátolt. Metaphysikai álláspontról nézve a mérhető határnélkülisége képtelenség. Igaz, a positivismussal hiába vitatkozunk metaphysikai alapon; oda kell lépnünk az empirismus terére, s itt kell vizsgálnunk a mérhetetlen haladás elvét. A természettudományok, különösen az erömütan csodálatos eredménye, a legmerészebb reményekre jogosítják az emberiséget az iránt, hogy az anyagi világ titkaiba mind mélyebben behatolhat. Egy azonban bizonyos, az, hogy a lét és az élet természetének minden zugát nem fogja átkutathatni. Elég az emberre gondolnunk, hogy az ismereterönket meghaladó titkok fólderíthetetlen homályáról fogalmat alkothassunk magunknak. Izekre kellene osztanunk az egész embert, hogy azt a bonyodalmas szerkezetű gépezetet, az emberi testszervezetet, legapróbb részecskéiben megismerhessük. Csakhogy, midőn az élő szervezeteket boncoló kés alá veszszük, megszüntetjük bennök az életet. Az élettelen szervezet pedig nem egész lény többé, hanem hulla, melytől az életműködések titkát nem lehet ellesni. Ilyen örök rejtvény marad az élet keletkezése is. A kis gabonaszem csirázási folyamatának törvényeit mikép fogja megérteni a positi vista? A termelő hő ezerféle hatásának rugóit, változatosságát hogyan fogja megmagyarázni? Szellemi téren a határnélküli haladás elve még szembeöt- löbb lehetetlenségeket állít elénk. Eltekintünk a Littré-féle «Incognoscibile», és a Spencer-féle «Unknowable» (megismer- hetetlen) agyrémeitől, melyek minden képtelenségök mellett azt a tagadhatatlan előnyt nyújtják a spiritualistikus bölcseletnek, hogy az emberi megismerést a valóság határain belül korlátok közé szorítják, — egyszerűen átmegyünk az erkölcsi világba, ahol a szellemi haladásnak nagy arányok szerint kell végbemennie, minthogy a positivismus nem egyszerű tudomány- rendszere a bölcseletnek, hanem életelve a vallásnak, a jognak és a társadalmi tudományoknak. Az erkölcsök világában, itt van a positivismus erőhatásának legtermészetesebb tere. És mégis, a látvány, amely itt szemünk elé tárul, oly elijesztő,
