Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Franciscy Lajos: A liberalismus szabadságainak viszonya a természeti joghoz
371 hogy hajlandók vagyunk azt mindennek inkább tartani, csak haladásnak nem. Az erkölcsök fokozatos és folytonos nemesedéséröl a történelem semmit sem tud. E tekintetben folytonos váltakozást veszünk észre; emelkedést vagy sülyedést, aszerint, amint a politikai és társadalmi viszonyok, a népszokások és műveltségi állapotok idöröl-idöre váltakoztak. A nagy változások az erkölcsök történetében, minőt pl. a kereszténységnek a földön való megjelenése előidézett, rögtön ható tényezők szüleményei. A keresztény erkölcstannak nem volt és nincs is szüksége évszázadokra, hogy felemelkedhessék arra a fokra, melyen az ember megnemesíthetö. Hanem rögtön hat, egy érintéssel felemeli az embert a liumanismus színvonalára, melyen érezzük méltóságunkat és megismerjük emberi rendeltetésünket. Még nem múlt el egy évtized az evangélium hirdetése óta, s íme Jeruzsálemben egy mintaszerű hitközség keletkezik, melynek tagjai, erkölcseik kitűnősége folytán, teljes vagyonközösségben élnek, jótékonysággal, béke- és egyetértés szeretettel, s más jeles erényekkel ékeskednek. Mindenesetre, a világot átalakító tanok csak lassan-lassan hatják át a nagy néptömegeket és kétszeresen igaz ez a kereszténységről, mely az ó-világ erkölcsi rendszerével leirhatatlanul kirívó ellentétet képezett. De a hatás térbeli terjedésének módját és történetét nem szabad összetévesztenünk a rendszer benső erőhatásával. Összefügg ugyan e kettő, oly szorosan, hogy ez utóbbit a külső körülmények, állami és vallási törvények, régi hagyományok, a kasztszellem érdekei stb. megakasztják és sokféleképen gátolják, mégis ahol a kereszténység benső erőhatása a körülmények kényszere alul felszabadul, ott a keresztény erkölcstan egyszerre hidalja át az űrt, mely öt a pogány erkölcsöktől elválasztja. Semmivel sem lehet bebizonyítani, hogy a kereszténység erkölcstanának eröösszege kétezer év lefolyása alatt valamivel megnövekedett volna. Amint azt sem lehet kimutatni, hogy a pogány ó-kori századok erkölcsi törekvéseinek elszórt parányáiból gyülemlett össze. Született ez az eröösszeg, nem fejlődött. Kétszer született: akkor, midőn Isten az emberi termé24*
