Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
XIII. Leó körlevele az összes fejedelmek- és népekhez. Fordította dr. Rada István
357 — Péter törvényes utódjának, s ezért Jézus Krisztus földi helytartójának Kelet és Nyűgöt egyaránt ellenmondás nélkül engedelmeskedett. S ha a szakadás kezdetét tekintjük, maga Photius is ugyanazon okból küldött követeketRómába,hogy ott ügye fölött tárgyaljanak; I. Miklós pápa pedig anélkül, hogy valaki ellenmondott volna, Rómából követeket küldött Konstantinápolyba, hogy Ignácz pátriárka ügyét szorgosan megvizsgálják, s az apostoli széknek kimerítő és igaz jelentést tegyenek, úgy, hogy az egész dolog lefolyásának története határozottan a római szék (Őségét bizonyítja, amelytől akkor elszakadtak. Végre mindenki tudja, hogy a II. lyoni és flórenci nagy zsinatokon a római pápák legfőbb hatalmáról szóló tant a latinok és görögök könnyen létrejött egyetértéssel és egyhangúlag mint hitágazatot szentesítették. Szándékosan és azért idéztük fel mindezeket, mert mintegy buzdítások a béke helyreállítására, s pedig annál inkább, mert most sokkal szelídebb érzületet, sőt bizonyos jóakaraté hajlandóságot vélünk észrevenni a keletieknél a katholikusok iránt. Különösen kitűnt ez nemrég, t. i. Keletre zarándokolt feleink kiváló előzékenységgel és barátsággal találkoztak. Nagyon szeretnök, ha mindegyitek fontolóra venné magában Bessarion- nak atyáitokhoz mondott eme szeretetteljes és komoly szavait: Hogyan felelünk meg az Istennek azért, hogy testvéreinktől elszakadtunk., mikor ő, hogy azokat egyesítse és egy akolba vezérelje, leszállt az égből, emberi testet öltött és keresztre feszíttetett? Mi lesz a védelmünk utódaink előtt ? Ne tűrjük ezt jó atyák: ne tegyük magunkévá ezt a nézetetet, ne gondoskodjunk ily rosszul magunkról és híveinkről. Fontoljátok meg jól szavainkat magokban véve és az Isten előtt. Hisz nem emberi tekintet, hanem az isteni szeretet és a közjóért való buzgolkodás vezérel bennünket, midőn a római egyházzal való kibékülést és egyesülést ajánljuk; teljes és tökéletes egyesülést értünk, mert semmikép sem lehetne ilyen az, mely semmi mást nem hozna magával, mint bizonyos egyetérést a hitágazatokban és a fele- baiáti szeretet kölcsönös tanúsítását. Igazi egyesülés a keresztények közt az, amelyet az egyház alapítója Jézus Krisztus szerzett és akart, s amely a hit és kormányzás egységében
